Ne hasonlítgass
Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és felsőbbrendűség
ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden
felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy – egyszerűen csak vagy. Egy kis
bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa… az nem számít – te te vagy. Rád
van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb
csillagra. Egy madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik
Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne
belőle.
Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek
megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és
senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű.
Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló.
-
Ami a megérzések, és az álmok világából jön hozzád, annak logikus helyet
kell találnod a fizikai világban, mert csak így tudod irányítani és
ellenőrizni őket.
Szeretnéd megmutatni magadat és az ötleteidet, és
készen állsz arra, hogy megmutasd, mekkora hatalom és erő rejtőzik
benned. Ezen kívül biztonságra és stabilitásra is vágysz.
-
Arra használod a képességeidet, hogy a tudatalattid birodalmából
elővarázsold az álmaidat, aztán pedig létrehozd és megtestesítsd őket a
fizikai világban.
Ezáltal új ciklus érkezik ebbe a világba.
A
kezdeti szikrát az álmaid rezgésének a ritmusa hozta létre, mint ahogy a
fogantatás szikrája létrehozza a lelket.
Jelenleg a tudatos elméd
birodalmában történnek az események.
Ebben az időszakban van elég
erőd és hatalmad ahhoz, hogy létrehozd és megtestesítsd az álmaidat.
Vigyázz
arra, hogy az új valóság, amit most létrehozol, jó szándékra épüljön.
Azt
se felejtsd el, hogy minden hatás ellenhatást vált ki, és emiatt
hasznot tudsz húzni a döntéseid következményéből, de az is megtörténhet,
hogy szenvedni fogsz miatta.
A változás hatalma benned él, te
formálod a jövődet. Biztosan tudd, hogy mit akarsz, mert ha az
akaratoddal tudod formálni a dolgokat, felfedezed önmagad.
-
A kulcs a
választásban van. Ösztönösen választasz, a pillanat csábításának
engedve, vagy múltbéli tapasztalatok által vezetve, vagy tudatosan
döntesz saját utadat és a legfőbb jót tekintve mind a magad, mind mások
számára?
Döntésed mindenki mást befolyásol, mivel te is az Egy része vagy, te
is mindenki más vagy. Mivel te vagy az isteni forrás, amelyből minden
dolog származik, istenséged felhatalmaz, hogy a Teremtő légy, akit egész
életedben kerestél.
Az vagy. A választó vagy. A választási lehetőségek pedig végtelenek,
akárcsak te.
Everything At Once
As sly as a fox, as strong as an ox
As fast as a hare, as brave as a bear
As free as a bird, as neat as a word
As quite as a mouse, as big as a house
All I wanna be, all I wanna be, oh
All I wanna be is everything
As mean as a wolf, as sharp as a tooth
As deep as a bite, as dark as the night
As sweet as a song, as right as a wrong
As long as a road, as ugly as a toad
As pretty as a picture hanging from a fixture
Strong like a family, strong as I wanna be
Bright as day, as light as play
As hard as nails, as grand as a whale
All I wanna be, all I wanna be, oh
All I wanna be is everything
As warm as the, the sun, as silly as fun
As cool as a tree, as scary as the sea
As hot as fire, cold as ice
Sweet as sugar and everything nice
As old as time, as straight as a line
As royal as a queen, as buzzed as a bee
Stealth as a tiger, smooth as a glide
Pure as a melody, pure as I wanna be
All I wanna be, all I wanna be, oh
All I wanna be is everything
-
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod
középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben
visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra
intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres
pillanatokban.
-
a Boldogságról
Így érvel az ostoba: ez a föld az enyém, ezek itt az én
gyermekeim. Ime minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom –
mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
– Miért ostoba az efféle gondolkodás?
- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját
tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják.
Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.
Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod; ha magadhoz láncolod, a lényegétől
fosztod meg.
Tartsd szabadon, és örökre a tied marad.
Ez az igazi boldogság!
-
A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.
Harag nem old fel haragot – a szeretet mindent felold.
-
“Egy tanítvány egyszer így panaszkodott:
- Mester, miért nem feded fel soha történeteid értelmét?
- Mit szólnál ahhoz – felelte a mester -, ha valaki gyümölccsel kínálna,
de megrágná, mielőtt odaadja neked?”
-
Hosszú-hosszú idő eltelt, amikor néhány lélek olyan
tudatosságot ért el, hogy elkezdett emlékezni az eredetre.
Felismerték létezésük okát és onnantól tudatosan keresték és
vállalták a tapasztalást, hogy mielőbb végére érjenek feladatuknak. Az út így is, több százezer élet alatt volt
csak teljesíthető, de legalább nem öntudatlanul tévelyegtek a létezésben!
/ Azokat, akik tudatosan járnak az útjukon, mert tudják honnan, s hová tartanak, ezentúl jógiknak fogom nevezni. /
Látták a jógik, hogy sok a tapasztalni való, hosszú az út,
ezért elkezdtek kitalálni különféle módszereket, hogy felgyorsítsák a lelki
folyamatokat. Így alkották meg:
-
a koncentrálás technikáját, hogy a tapasztalásra sokkal
jobban oda tudjanak figyelni
- a kontemplálást, hogy a tapasztalás ne csak felszínes
legyen, hanem a dolgok mélyére hatoljon
- a tudatállapot módosítást, mert azzal tudtak utazni
saját tudatukban
- különböző meditációkat, melyekkel kitágították a
tapasztalás határait
Ezen hatékonyabb módszerek alkalmazásával, már hamarabb
elértek az út végére, így az, lerövidült pár tucat élet hosszra.
Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap.
A faluban mindenki azt mondja: “De csodás, lovat kapott.”
A zen mester azt mondja: “Meglátjuk!”
Két évre rá a fiú leesik a lóról és kitöri a lábát.
A falusiak azt mondják: “De szörnyű!”
A zen mester azt mondja: “Meglátjuk!”
Aztán kitör a háború, minden fiatalnak harcolnia kell, kivéve a fiút,
mert neki a lába kampec.
A falusiak azt mondják: “De csodás!”
A zen mester azt mondja: “Meglátjuk!”
-
„Azt mondják, ha tudni akarod, mit tettél a múltban, nézd meg jól a testedet most. Ha tudni akarod, mi vár rád a jövőben, nézd meg jól, mi lakik a szívedben most.”
Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
-
Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött: – Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek
szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot! Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta: – Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”
Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.
-
Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
-
Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki
megérintett.
-
Ha valaki állandóan nyesegeti magát, hogy mindenkinek tessék, hamarosan egy senkivé válik.
-
A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága.
A
képzelőerő fontosabb, mint az ismeret.
-
A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a
csillag tökéletesen egyenlők. De az ember magasabb rendű akar lenni
másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia
kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember
az, aki lemondott a küzdelemről, aki többé nem akar felsőbbrendű lenni,
aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki. Olyan
lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp,
aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal,
és most már maga is csak egy hullám. Már fogalma sincs arról, hogy mi az
az “én”. Az “én” eltűnése az ártatlanság.
-
- Menj ki az esőre, emeld fel a fejed, a karodat az ég felé. Az majd
meghozza neked a felismerést.
Másnap a tudós bosszúsan mondta a gurunak:
Követtem a tanácsodat, a víz befolyt a nyakamba, teljesen hülyének
éreztem magamat.
- Jól van – válaszolt a guru. – Első felismerésnek ez nem is olyan
rossz!
-
„Ugyanúgy az ember, aki álmában pillangónak képzeli magát, nem lehet
biztos abban, vajon csakugyan ember-e, vagy pillangó, aki embernek
álmodja magát”
-
Egyszer egy fiatal szamuráj felkeresett egy zen szerzetest. Tisztelettel
köszöntötte és elmondta, hogy azért jött, hogy megkérje a szerzetest,
mondja el neki mi a menny és mi a pokol.
- Te akarod tudni mi a menny és a pokol? Te aki a saját ruháját sem
tudja felvenni normálisan, te, aki a saját kardját sem tudja tisztán
tartani? Koszos és mocskos vagy. Így mersz elém állni? Szégyellhetnéd
magad.
A szamuráj arca elvörösödött a méregtől, a szemében a gyűlölet lángja
lobogott, a teste remegett az idegességtől. Egész lényét elöntötte a
düh, a gyűlölet, a harag. Előrántotta a kardját, hogy leszúrja a
szerzetest.
Ekkor a szerzetes megszólalt:
- Ez a pokol
A szamuráj hirtelen elengedte a kardját. Gondolatok kavarogtak a
fejében. Elszégyellte magát, mert megértette a szerzetes szavait, aki
még az életét is kockára tette a tanításával. A hála és a meghatottság
könnyei csorogtak végig az arcán.
- Ez pedig a menny – mondta a szerzetes.
-
Az öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy egy nagy harc dúl a
lelkében. A harc két farkas között zajlik. Az egyik gonosz és tele van
dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával,
önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis
büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével,
örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel,
jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.
Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: “és melyik farkas fog
győzni”?
Az öreg azt válaszolta: “amelyiket etetem.”
-
Mikor vagyunk vakok…?
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte
magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A
fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: – Ha
láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki
ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést,
láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú
megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak
látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy
az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre
vezette, hogy visszautasítsa a fiút… A fiú csendesen könnyezett,
majd pár nap múlva írt néhány sort:
- Vigyázz jól a szemeidre, mert
mielőtt a tied lettek- előtte az enyémek voltak.
Valahogy így
működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak
kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt…hogy mi is az
az önzetlenség és hogy ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz
időkben…
-
A lélek sugárzása széppé varázsolja az
embert.
Az ember szépsége összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.
-
Ki
az igazán szegény?
A nagyon gazdag apa egy napon elvitte fiát országot járni, azzal a
céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegényen élnek az emberek. Egy pár
napot eltöltöttek egy nagyon szegény család farmján. A hazafelé vezető
úton az apa megkérdezte fiától, milyen volt az utazás?
- Nagyszerű volt, papa!
- Láttad milyen szegénységben élnek az emberek?- kérdezte az apa.
- Ó igen.- válaszolta a fiú.
- Akkor meséld el nekem, hogy mit tanultál az utazásunkból!- mondta az
apa
A fiú így válaszolt:
” Láttam, hogy nekünk csak egy kutyánk van, nekik pedig 4.
A mi úszómedencénk a kertünk közepéig ér, az ő tavuk végtelen.
Nekünk importált lámpásaink vannak, nekik a csillagok világítanak
éjjelente.
A mi udvarunk az előkertig ér, ők birtokolják az egész horizontot.
Nekünk egy kicsi birtokunk van, az ő mezeik túllépnek a látóhatáron.
Nekünk szolgáink vannak, ők másokat szolgálnak.
Mi vesszük az élelmet, ők saját maguk termelik.
Bennünket falak vesznek körül, hogy megvédjenek, nekik barátaik vannak,
akik megvédik őket.”
Az apa szóhoz sem tudott jutni. Végül a fiú hozzátette:
“Köszönöm apám, hogy megmutattad milyen szegények vagyunk!
-
Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy
csomagot bontanak fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál:
“Egérfogó, egérfogó”!
A tyúk ránéz, és azt mondja:- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A
parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben
nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta
a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára
hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és
erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a
barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott,
hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A
temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég
ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez
téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk,
amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet
képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala…
-
gyanú
Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a
szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy
lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt,
mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott
volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj.
Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a
baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait,
semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.
-
Aki önnön magát nem
szeretheti, senkit sem szerethet.
Aki szégyenli testét, szégyell minden
élő elevent.
Aki piszkosnak tartja testét, el van veszve.
Aki a már
születése előtti adományokat nem tiszteli,
soha semmit nem fog tisztelni igazán.
-
Minden, minden és minden egyes dolog fontos.
És semmi, ami jó, nem megy gyorsan.
-
Ha már mindenáron tanácsra vagy éhes, nézd meg, a tanácsadó hogyan él.
-
Nem az a boldog,akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem
az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik,
eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek
egyedül emberi oldalát
értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az
ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta:
biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen
erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető
legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi
meg.
Ne siess túlzottan, mert a lelked lemarad a tested mögött.
-
Mindenki a szívében hordja a saját világát
Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is – válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, – válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a
párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az
öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.
Az
isteni zene állandóan ott szól bennünk, de az érzékek élete annyira
zajos, hogy elfojtja ezt a csodás dallamot, mely különbözik mindattól,
amit hallgatás útján érzékelhetünk, és jóval felsőbbrendű minden
érzékszervekkel felfogható valóságnál.
-
a főúr, aki a sárkányokat szerette
She
főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a
házát sárkányokkal. Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta,
leszállt a földre, odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére,
farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi
sárkányt, és eszét vesztve menekült ki a házából.
Ebből látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A
sárkányok hasonmását szerette, de az igazi sárkánytól irtózott.
Egyszer régen Csuang Csou azt álmodta, hogy õ pillangó, csapongó pillangó,
amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud Csouról.
Hirtelen azonban felébredt, és íme, õ volt az, a valóságos Csou. Most
aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillangó
álmodja éppen, hogy õ Csou? Pedig Csou és a pillangó között biztosan van
némi különbség, íme, ezt nevezem a dolgok átalakulásának.
Csuang-ce
álmában pillangó
lett, és Csuang-cérõl semmit nem tudott. íme, a lét ily könnyen alakul,
a változások határtalanok. A halhatatlan lelkek szigetén a forrásvíz
elapad, nem buzog, s ki egykor Tungling büszke ura volt, a Kék Kapunál
vet dinnyemagot. Ezt látván érdemes törekednünk? Mindig így jártak a
hatalmasok.
A
bölcs nem az, aki soha nem szenvedett, hanem, aki átélte és legyőzte a
kétségbeesést!
-
Ha a természetünket okoljuk hibáinkért, attól még nem változik meg
hibáink természete.
-
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s léted örökre legyen!
“Hagyd el a rossz szokásokat akkor is, ha arra
atyáid tanítottak, és gyakorold a jót akkor is, ha ellenségeidtől
tanultad azt. Hiszen nem nyeled le a mérget akkor sem, ha anyád nyújtja,
viszont az aranyat ellenséges kézből is elfogadod.”
-
Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás
mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel,
minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz,
magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla
képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon
veled fog megtörténni.
Igyekezz magadat kívülről is látni: aki csak másokra figyel, az tévesen
ítél és ügyefogyottan cselekszik.
-
Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit
mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.
-
Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra.
A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt:
- Mi az, hogy élet?
Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg:
-Az élet nem más, mint állandó kibontakozás…
A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott:
-Az élet csupa nyalánkság és boldogság!
Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül:
-Az élet csak munka és vesződség!
A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta:
-Nem, az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást…
Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból:
-Az élet a sötétség elleni állandó harc.
Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét:
-Az élet csupa könny, semmi más, csak könny.
És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat:
-Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem… – mennydörögték.
Fenségesen körözött az erdő felett a sas:
-Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta a magasból.
A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába:
-Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt…
Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly:
-Az élet – kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak…
De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra.
A lakodalomról hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól fáradtan,
levetette magát a fa alá, és mintha a pintyhez szólott volna,
felsóhajtott:
-Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése…
Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt:
-Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.
A nevetés is, az érintés is olyan fajtája az emberi
közléseknek, amely beszédesebb a szavaknál.
-
A lélek erejét és nagyságát mi sem bizonyítja jobban,
mint ha lemondunk a bosszúról, és megbocsátjuk a sértést.
-
Ki tudja, melyik jön előbb: a következő élet vagy a holnapi nap.
Azt mondják, egyes életek összekapcsolódnak az időn is túllépve. Összeköti őket egy ősi erő, amely korokon át hat: a végzet!
-
Úgy
éld az életed, mintha egy híd lenne! Kelj át rajta, de ne építsd rá a
házad!
Ne bánts meg senkit és semmit, ne zavard meg mások harmóniáját, mert ők
is te vagy.
-
Van
valami, amihez nem fér kétség. Ahhoz a tényhez, hogy a “minőség
lehetősége” bennünk rejlik. Ezt nevezzük pradzsnának. Mindent
tagadhatsz, kivéve, hogy jobbá válhatsz, ha akarsz. Tűnődj csak ezen
bátran!
-
Amit a szem lát, nem látja ugyan a szív, de a látvány
hatása beszivárog a lélekbe. Amit a szív lát – üzenet: a lélek
üzenete a gondolatoknak.
A Namaste szó jelentése: ,,meghajlok a benned lévő isten előtt”
A bennem élő fény (Isten) tiszteli a benned élő fényt (Istent)
Az emberek utaznak,
hogy csodálkozzanak a hegyek
magasságán, a tenger óriás hullámain,
a folyók hosszú kanyarulatain,
az óceán mérhetetlen kiterjedésén,
a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül
mennek el önmaguk mellett.
-
Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem
cselekszel eredményük sem lesz.
