” Hogy a Szeretet Valódi lehessen…
…
Szélsőségek a Természetben, a politikai életben, az egyéni vélemények és megélések terén…
Einstein szerint:
“Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”
Magam is így tapasztalom… A fizikai sík, az aktuális tudati állapot kivetülése, mind egyéni, mind kollektív szinten. Ami megvalósul a fizikai síkon, az máshonnan indul. És bár gyakorlati értelemben is sok mindent meg kell tennünk, a nehézségek megoldása még sem csak ebben rejlik…
Mennyire vagyunk képesek indulat, gyűlölet, ítélkezés nélkül Jelen Lenni?
Amíg saját démonainkkal küzdünk, vagy éppen igyekszünk őket kizárni, addig nem nagyon…amíg önmagunk számára értéktelenek, elesettek, kevesebbek vagyunk, addig nem jöhet szóba mások elfogadása sem. Amíg azt gondoljuk, hogy a mi igazságunk az egyedül elfogadható ebben a világban, addig nem tettünk mást, mint azt, hogy egyéni “hiányosságainkat” kívülről próbáljuk kompenzálni…düh és erőszak születik bennünk.
Ha legalább felismertük, az már fél siker!
És megint ott tartunk, hogy a változás az egyén felől indul, a belső folyamatok segítenek minket hozzá, hogy harmóniában létezzünk a külvilággal, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani.
Amikor képesek vagyunk önmagunkat szeretettel, elfogadással szemlélni, akkor képesek leszünk másokat is így fogadni az életünkben. Amikor önmagunkkal gyengédek vagyunk, akkor képesek vagyunk másokkal, helyzetekkel, eseményekkel is gyengédek, elfogadóak lenni.
A gyengédség és elfogadás nem azonos a beletörődéssel, nem azonos az alárendelődéssel!!!
A Valódi Szeretet autentikussá, őszintévé tesz bennünket.
Őszintén vállaljuk önmagunkat, a véleményünket, anélkül, hogy bólogatást várnánk kívülről és anélkül, hogy másokat feltétlenül meg kellene győznünk!
GYAKORLAT
Csendesedj el kicsit kérlek, gyújts meg egy gyertyát, csukd be szemed egy ideig csak figyeld a lélegzeted, és engedd magad ellazulni…. Idézd fel magadban azokat a helyzeteket, eseményeket, személyeket, akik, és amelyek általában feldühítenek.
És figyelj most továbbra is kérlek a dühödre…engedd kitágulni, engedd megnövekedni és közben lélegezz orrodon be, szádon ki. Annyira mélyítsd a lélegzeted, amennyire Neked az adott pillanatban jólesik. Maradj a folyamatban még akkor is, ha legszívesebben elmenekülnél!
Lassan engedd csendesedni az érzéseidet…amennyiben megengedted, hogy kitáguljanak, a csendesedés szinte automatikusan bekövetkezik, és bár jobban érzed magad, ennek ellenére maradhatott egy-két kritikus helyzet, ami még mindig dühít…lehet, hogy már nem olyan erős, mint eddig, de még mindig dolgozik benned a harag, vagy más – általunk – negatívnak címkézett érzelem.
Amennyiben így van, kérlek figyelj most ezekre az érzésekre, érzelmekre, és nézd meg, hogy észre veszel-e magadon valamilyen fizikai érzetet. Maradj a folyamatban, lélegezz orron be, szájon ki. Fogd meg az egyik kezeddel a homlokodat, a másikkal a tarkódat és lélegezz tovább…engedd áramlani, örvényleni magadban az érzéseket. És most csak figyelj…
Indulj el egy kicsit visszafelé az időben és engedj felbukkanni egy-egy érzést, helyzetet a gyerekkorból, vagy a távoli múlt valamelyik pontjáról, ami nagyon hasonlít arra, amit most érzel…és közben lélegezz folyamatosan orron be, szájon ki…
Vizsgáld meg az emléket, lélegezz, engedd kitágulni a fájdalmat, félelmet, dühöt, stb. és lélegezz.
Lehet, hogy szomorú leszel, lehet, hogy sírnod kell, kérlek engedd meg magadnak! És az is lehet úgy érzed majd, mintha lekerült volna rólad egy páncél. És lélegezz!
Közben elengedheted a homlokodat és a tarkódat…lélegezz.
És amikor úgy érzed, hogy kellőképpen megnyugodtál, hogy az érzések lassan elcsendesednek benned, akkor olvasd el a következő megerősítést:
Szeretetre méltó vagyok! Örülök, hogy nő/férfi vagyok! Őszintén kifejezhetem az érzéseimet, a gondolataimat. Rendben van a számomra, hogy önálló világképpel rendelkezem, hogy az vagyok, aki vagyok! Elfogadom, hogy szükségleteimért, érzéseimért, viselkedésemért felelős vagyok.Teljesen rendben van, hogy a magam módján teszem a dolgokat és el tudom fogadni, hogy mások is így tesznek. Szeretetre méltó vagyok függetlenül az életkoromtól, a külsőmtől és egyéb tényezőktől!
SZERETETRE MÉLTÓ VAGYOK!
Amikor elolvastad ezt a szöveget, akár többször is egymás után, akkor lélegezz megint jó mélyet és kérlek, hogy lassan állj föl, tedd be a kedvenc zenédet, bármi legyen is az, maradj egy kicsit állva, és ahogy hallgatod a zenét, engedd közben megmozdulni a tested. Engedd, hogy most a tested vezessen!
Oldódj bele a mozdulatokba, oldódj bele önmagad szeretetébe, elfogadásába.
És amikor ezt a folyamatot rendszeresen alkalmazod, akkor lassan indulat, keserűség, vagy félelem nélkül leszel képes a világ felé fordulni…ha Te is úgy akarod! Ha azt választod…
Tennünk kell azért, hogy önmagunk és a világ változásit segítsük, hogy jobban legyünk a világban, hogy tudjunk valódi szeretetet adni, és a világ is jobban legyen általunk.
Nap, mint nap figyelmeztetnünk kell magunkat erre!
És ismét egy Einstein idézet:
“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban hiszel, hogy a világon minden varázslat”…”
tánc
