Kátya világa

Yann Arthus-Bertrand fotósorozata és Luc Besson alkotása: HOME 2009

Meddig foszthatjuk ki még azt, akinek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezhetünk…

Elveszett gyerekek faluja

http://www.port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=99859&i_is_picture=1&i_is_video=1&i_org_id=&i_media_id=237479 (klikkelj rá)

A Torzók rendezője hét év után újra egy komor, de magával ragadó atmoszférájú filmet készített, csak most a közelmúlt Magyarországán, kamasz főszereplőkkel és nem önéletrajzi alapú, hanem fiktív történettel. A gyerekek és a halálvágy – ha lenne olyan díj a Szemlén, amelyet a legsötétebb film kap, A hetedik kör alighanem elnyerné.

A hetedik kör már a tavalyi filmszemlén indult volna, de visszavonták a nevezést (mivel egy évvel ezelőtt még csak a vágásnál tartottak), majd szó volt egy decemberi bemutatóról is (de ez sem valósult meg a forgalmazó cég megszűnése miatt), végül az idei versenyfilmek közé került be.

A kiindulópont egy megtörtént eset, két tizenéves fiú öngyilkossága volt, de ez csak az apropó volt a film főtémájához, amit egy héttagú haveri társaságon keresztül láthatunk. Ez bizony az örök visszatérő dzsókertéma: egyik sarokban a mostani fiatalok magukra hagyatottsága, összezavarodottsága, út- és hitkeresése, a másik sarokban a szülők teljes hiánya, a nagybetűs, lesütött szemű társadalom nemtörődömsége és azok a hatások, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy gyerek felakassza magát. Egy ilyen toposz sok buktatót rejt magában, de Sopsits Árpád már korábban is bizonyította (Céllövölde, Torzók), hogy képes klisé- és pátoszmentesen bemutatni egy tizenévesekből álló kisközösséget és az őket leginkább foglalkoztató problémákat.

Dante poklában a hetedik kört három szinten népesítik be az erőszak bűnösei, a rablók, az öngyilkosok s a mindenüket elherdálók, az istenkáromlók, istentagadók. A serdülő tizenévesekből álló banda szépen lassan öntudatra ébred: egyre inkább megbizonyosodnak arról, hogy a föld egy kurvaszar hely, egy nettó siralomvölgy, ahol a szülők vagy magasról tesznek a gyerekekre (Sanyi és Maya szülei), vagy halottak (Jakab édesanyja) vagy élőhalottak (Jakab édesapja, Csuja Imre, aki minden este részegen a temetőben várja, hogy visszatérjen a felesége és a kislánya). Ráadásul egyik napról a másikra egy furcsa, szeplős sánta fiú (Sebestyén) is belép az életükbe, aki amolyan lelki-szellemi vezetőjük lesz, egy önjelölt (anti)krisztus, aki csak megerősíti őket a halálvágyukban, és arra is rádöbenti őket, hogy ha már úgysincs isten, akkor hatalmukban állhat gyilkosságot vagy öngyilkosságot elkövetni. Egyedül Gábor atya (Trill Zsolt kiváló alakításában) foglalkozik az elveszett gyerekekkel, ő az egyetlen élő és törődő felnőtt ebben a mikrokozmoszban, aki a kulcs lehetne ahhoz, hogy kiutat találjanak a szülők nélküli életből, de hiába – az életunt tinik egy idő után a hittanóra ellen is kikelnek.

A komor, súlyos és realista atmoszféra magával ragadja a nézőt, gyakorlatilag az első másodperctől érezzük, hogy minden vektor a tragikus végkifejlet felé mutat. A film legnagyobb erénye, hogy nem mond ítéletet a felnőttek felett, egyszerűen csak megmutat egy állapotot, egy szituációt, hogy ez simán megtörténhet, ha hagyjuk, hogy ennyire összezavarodjanak a gyerekek. Csak egymásra számíthatnak a saját mikrokozmoszukban: együtt vannak, mégis magányosak. A felnőttek, a “társadalom” halott és magasról szarik rájuk. “Istent a félelem és a remény szüli – mondta anya. Aztán nem mondott többet, csak vasalt” – így idézi fel magában a naplóját a főszereplő.

Több előzetesben és interjúban lehetett azt olvasni, hogy A hetedik kör Sopsits “kamasz-trilógiájának” utolsó darabja. A filmben cameo szerűen fel is tűnik a háttérben egy tévén a két korábbi darab, a Céllövölde és a Torzók egy rövid részlete. Annyira mégsem tűnik erősnek ez a hármas egység, a közös pont voltaképp inkább az, hogy mindhárom film főhősei fiatalok, akik ellene mennek valaminek vagy valakinek (ráadásul a Céllövölde ‘89-ben készült: elég bizarr a 20 év alatt bezáruló trilógia). Inkább az a helyzet, hogy ez a történet a Torzók súlyosabb, ütősebb, de művészetileg kicsit határozatlanabb folytatása. A gyerekek most is árvák, csak éppen nem “hivatalosan” – a szülők nem haltak meg, csak éppen nincsenek jelen az életükben; a gyerekek ugyanúgy kitaszítottak, magukra maradtak, csak nem egy árvaház falain belül, hanem a mocsár melletti kisvárosban. A Céllövöldé-nél a gyerek támadt az apjára és az őt körülvevő világra, a Torzók esetében a külvilág támadt rá a gyerekekre, most pedig a gyerek fordul önmaga ellen. Az amatőr tini főszereplők tehetséges és szerethető karakterek (Maya, Sanyi, Ignác, Jakab, Melinda), akik elviszik a filmet, de mégsem olyan fajsúlyosak mint mondjuk a Soproni Áront (Sopsits Árpádot) alakító Mészáros Tamás.

A Szemle sajtóvetítése utáni beszélgetésen Sopsits Árpád azt mondta, hogy annyira durva világban élünk ma már, hogy igazából ez a film a Torzók. Ezzel nem lehet egyetérteni: a Torzók annyira erős és magabiztos film volt, hogy annak a magasságát már nem lehet megugrani.

Sopsits Árpád kamasztrilógiájának befejező részében tovább vizsgálja a zsenge gyermeki lélek és a külső világ viszonyát, amelynek végkövetkeztetése elkeserítő, kiábrándító és mellbevágó. Úgy tűnik, nincs jövő…

Gyermek kontra világ, első fejezet
Sopsits bemutatkozó filmjében, az 1990-es Céllövöldében egy tizenéves fiút ismerünk meg, aki a lehető legradikálisabb lépést választotta az élet első igazi nagy kihívására. Gyermekkorát apja céllövöldéjében töltötte, az jelentette számára a mesék csodálatos világát, gyakorlatilag mindent, ami egy gyerek számára létezik. Azonban hamar elérkezik a felnőtté válás, az álmokat mindennap brutálisan veri szét az agresszív férfi, ezen a gyenge anya semmit nem képes segíteni. Amikor az apa elkótyavetyéli a céllövöldét, a fiú ezt már nem tudja megemészteni, úgy érzi, mintha apja egész gyermekkorát lopná el, ezért a hajdan ajándékba kapott puskával lelövi az apját. Sopsits első filmje, még az archaikus, kissé esztétizáló fekete-fehérben igazi dühös kamaszfilm, markánsan fogalmazza meg a kamasz válaszát a gonosz “felnőtt” világra: az apagyilkosság brutális tettével. Pusztítsd el, ami elpusztít.

Gyermek kontra világ, második fejezet
Tíz évet kellett várni a trilógia következő részére, ekkor (2000-ben) született meg, már színesben a Torzók.

Itt Sopsits gyermekkori élményei alapján nevelőintézeti környezetben mutatja meg a gyermeki lélek és a rideg külvilág ütköztetésének egy másik oldalát. E filmben a 9 éves Áron egy intézetbe kerülve tapasztalja meg az élet brutalitását. A nevelők szigorú parancsrendszer szerint szabályozzák a bentlakó fiúk életét, a leveleket cenzúrázzák, a gyermekeket veréssel fegyelmezik, akik maguk között ugyanilyen durva módszerekkel építik ki saját, belső hierarchiájukat. Mindenki mindenkinek cinkosa, árulója, besúgója és áldozata. Rideg, ellenséges és paranoid világ, mely minden szabadulási kísérletet szigorúan büntet. Áron egy tragikus szökési kísérlet jó szándékú tagjaként jót cselekedve is csak a kor (ötvenes évek) keserű igazságát tapasztalja meg: a hatalom saját céljának, a hatalom gyakorlásának érdekében semmitől nem riad vissza, példát statuálva, még a nyilvánvaló igazságtalanság ellenére is kegyetlen megtorlással büntet.

A kör bezárul
Az első részben még a gyermek ad brutális választ a külvilág kihívására, a második részben azonban a külvilág esélyt sem ad bármilyen szabad döntésre, autoriter módon megszabja mit, meddig tehet az ártatlan emberi lény. A harmadik részben a kör bezárul. A hetedik kör felvetése a következő: milyen az, amikor a külvilág tökéletesen semleges, közömbös a serdülő lélekben megfogalmazódó kérdésekre, akkor hogyan születik válasz, mi lehet a megoldás? Sopsits következtetése mellbevágó. A filmben jó anyagi körülmények közötti élő családok szüleik által pénzzel bőven ellátott, de érzelmileg elhanyagolt, és/vagy a felnőttek érdeklődését (világát) agresszíven elutasító, unatkozó, célokat és érdeklődést nélkülöző tizenéves gyerekeket ismerünk meg, akik jobb híján a város környékén csavarognak. Amikor valahonnan a semmiből egy ismeretlen furcsa fiú csatlakozik hozzájuk, általa egy veszélyes, ám ennek ellenére, sőt éppen ezért hívogató világ tárul fel előttük. Ketten aztán túl mélyen merülnek e világba (lásd: Dante Isteni színjátékának hetedik köre!), mely kalandnak elkerülhetetlenül tragikus vége lesz. “A jövő itt van, előttünk hever…”

Kiábrándulás
A hetedik kör a trilógia leggyengébb, ám legerősebb és leghatásosabb darabja. Leggyengébb azért, mert bár zseniális jelenetek sorjáznak benne, nem sikerült zökkenőmentesen összefűzni őket, a film néha dadog. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy a kulcsszereplők játéka messze nem olyan hiteles, mint azt például a Torzókban megszoktuk. Nem lenne szerencsés az amatőr, és szemmel láthatóan igyekvő gyermekszereplőket bántani, a kulcsjeleneteket amúgy is döbbenetesen alakítják, ám az odáig vezető úton sokszor csak azt halljuk, ahogyan elmondják, amit a rendező bácsi kér tőlük, mintegy órai feleletként. Ez egyértelműen próbahiány. A másik furcsaság az amúgy kitűnő Trill Zsolt játéka, aki Gábor atyát, a gyerekek hitoktatóját alakítja. Az ő szerepe a gyerekek kiábrándultsága, hitetlensége ellen éppen a hit erejével való küzdés lenne, ehelyett néhol egy, a Mátrixból eltévedt ördögűzőt látunk, a filmbe nem igazán illő groteszk jelenésként. Ad absurdum, jelenléte olykor bizony nevetésre ingerel! Játéka talán szereptévesztés, vagy éppen a színészvezetés hiánya, ami viszont nem megszokott Sopsitstól. Ennek ellenére olyan a film, mint tízemeletnyi zuhanás után arccal érinteni a betont. Kérdésfelvetése, annak kifejtése és megválaszolása egyaránt aktuális, hiteles és sajnos igaz, így A hetedik kör még hibái ellenére is, a trilógia többi darabjával együtt, az egyik legfontosabb kortárs mű a magyar filmben.

“És ne vígy minket kísértésbe

Sopsits Árpád nem először nyúl a gyermeki lélek viszontagságainak drámai feldolgozásához. A hetedik kör egyenetlensége ellenére is felkavaró alkotás, amely megtörtént esetek és fikció elegyéből építi fel a misztikumot sem mellőző történetét.

Annak idején már Freud is megfogalmazta, hogy az eredendő gonoszság ott rejtőzik minden gyerekben: sokszor éppen az ártatlanság mintaképei tudnak a legkegyetlenebbek lenni. A gyerekalakban megtestesülő gonosz már igencsak elcsépelt alakja az irodalom- és filmtörténetnek, elég csak A legyek ura című Golding-regény irgalmat nem ismerő gyilkosaira, Csáth Géza anyagyilkos Witman-testvéreire, a Jófiú szőke gonoszára, vagy az Ómen vérfagyasztó antikrisztusára gondolnunk. Azon túl azonban, hogy az alapjáraton ártatlannak hitt gyermekek gonoszsága egy horrorfilmben nagyságrendekkel képes növelni a hátborzongatási faktort, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyerekek rémtetteire épülő történetek legtöbbször a valóságnak, a felnőttek világának különösen érzékeny lakmuszpapírjaként funkcionálnak.

Bármilyen problémával is küszködjön egy gyerek, az az esetek tetemes százalékában a szülő, illetve az őt körülvevő világ pontos tükreként csillan a szemünkbe. Sopsits Árpád filmjének ez utóbbi vonalat erősítve nem titkolt célja, hogy megtörtént, megmagyarázhatatlan esetek motívumait felhasználva adjon látleletet arról a világról és korról, amelyben egy gyerek boldogulni kénytelen. A hetedik kör gyerekszereplői nem anyagi gondokkal küszködő suhancok, akik a puszta megélhetésért küzdenek, hanem átlagos anyagi körülmények között élő tizenévesek, akik saját, egyénre szabott terheik cipelése közben szembesülnek az olyan kérdésekkel, mint hogy létezik-e Isten, és hogy szabadon rendelkezünk-e mások élete, vagy éppen a sajátunk felett.

A film első pillanataiban nehéz eltekinteni a fiatal, amatőr gyerekszínészek itt-ott esetlen szövegmondásától, de az események előrehaladtával ezt az aspektust a történet sikeresen feledteti. A kisvárosi fiúk-lányok közé egy furcsa idegen, a korukbeli Sebestyén (Krikkay László) érkezik, aki kegyetlen, a többiek életét kockára tévő “játékaival” észrevétlenül válik a gyerekek világképét feje tetejére állító bandavezérré. A fiú sámáni/sátáni ismertetőjelnek is tekinthető testi fogyatékossága (sánta) és karakterének egy másik dimenzióba helyezése (fent lakik a hegyen, misztikum övezi, akárcsak A legyek ura rejtélyes “szörnyét”, életre kelt egy galambot) épp a megfelelő mértékben emeli el a figurát a valóságtól ahhoz, hogy megtestesült gonoszként és a gyerekek alakot öltött rossz oldalaként is értékelhessük.

A jó – vagy a jónak vélt – oldal szolgálatában a kissé infantilis Gábor atya (Trill Zsolt) okítja hittanra a lurkókat, akik Sebestyén hatására eltávolodnak a hittől, sőt: Isten létét megkérdőjelezve az (ön)gyilkosságot sem tartják már bűnnek. Az atya ennek hallatán olyan módon kel ki magából, hogy egy szeletke vallási fanatizmus is felsejlik a hangjában – az igazi, a szektákra jellemző elvakultságot viszont a gyerekek csordaszelleme, a szabad akarat önmaguk és egymás ellen fordítása testesíti meg. A kísértés a film fő motívuma: a fiúkat a rosszra csábító vezéralak képében megkísérti az önrendelkezés és a saját életük feletti hatalom ígérete, Gábor atya pedig a gonosszal szembesülve néhány pillanatig nem nyújt segítséget a fuldokló Sebestyénnek, aki ezt látva diadalmasan mosolyog.

A film legerősebb karaktere kétségtelenül Trill Zsolt, aki valósággal tobzódik a bűntudattal küszködő, olykor a templom kellős közepén táncra perdülő pap szerepében – egy személyben megtestesítve a küzdelmet, ami a külső és belső kényszerek kettős nyomásában mindannyiunkat felőröl. A hetedik körből nem hiányzik a Szász János-féle Witman fiúk sötét sejtelmessége, gyermeki kegyetlensége, A legyek ura társadalomtükröző okítása, de egy csipetnyi humort is sikerül a felkavaró történetbe csempésznie – ez pedig majdhogynem orvosolja az elvarratlan szálak mentén felmerülő hiányt. “Kelemen Éva

Egy felkiáltójeles film

Egyszer megnevettet, egyszer elgondolkodtat, egyszer odaszögez és a végére egy nagy felkiáltójelet tesz, Sopsits Árpád A hetedik kör című filmjében.

Talán vége a rendező gyerekfilm-sorozatának, mindenesetre ez egy méltó lezárása lenne ennek a korszakának. Van benne minden, ami izgalmassá tud tenni egy filmet, ráadásul egy nagyon aktuális problémára hívja fel a figyelmet: a gyermeköngyilkosságokra.

Nem kell megijedni a film egészén nem uralkodik egy pesszimista látásmód. A gyerekek kitűnő alakítása miatt még a végén se vagyunk biztosak a film végkimenetelében, annak ellenére, hogy ezt a tényt már az elején megosztják velünk.

A történetből tudatosan hagyták ki a szülőket (és tanárokat), talán azért mert leginkább ők azok, akik befolyásolni tudják a gyerekeket. Így önmagukkal harcolnak és próbálnak megfelelni egymásnak; egyedüli segítőtársuk egy pap, aki megkísérli őket jó útra téríteni, mégse tud hatékonyan beszélni velük.

A jó poénok és izgalmas jelenetek ellenére, nem feltétlenül vinném el erre a filmre a gyerekemet, bár nem tagadom lehetnek olyan esetek, amikor jó hatással lehet. Leginkább ez most a szülőknek szól és azoknak a 18 év felettieknek, akik el se tudják képzelni milyen kérdések fogalmazódhatnak meg egy gyerek fejében, olyanok, amelyre talán mi se tudjuk a választ.

“A szelíd erő azért hatásos, mert nem szül ellenállást,

szinte észrevétlen,

és ugyanakkor mindenhová elér,

bebújik a sejtek közé, és finoman sugallataival átrendezi a tudattalanunk világát is.

Ez a Bölcsek ereje.

A szelídség ereje, mely tartós …további eredményeket szül.

HASS! Szelíden szívósan, türelmesen, hittel, érzéssel.

Minden kis részlet fontos! “

Ember! Szeretlek!

Isten mondja: Ember, Szeretlek

Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek

Vagyok, de mégsem látsz

Hiszel, mégis kétkedésben jársz

Teremtem számodra naponta a csodát

Te pedig csak keresed mindennek az okát

Vakon nézel, ezért semmit nem látsz

Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást

Erõsen megragadsz mindent

Ezért tartod kezeidben a nincsent

Ízleled, minek már Õsök óta hordozod zamatát

De nem mered megkóstolni a manna igazát

Orrod mélyet szippant, mi már ismerõsen kedves neki

Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli

Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert

Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt

Én Te vagyok és Ti mindannyian én

Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt

Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz

Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz

Ne keress engem a semmiben, ott

Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot

Találj meg önmagadban

Hiszen minden sejtedben ott vagyok

Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel

Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel

Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested

Hogy kísértésnek hihesd, mit bűnnek nevezel

Fényhozó nélkül nem láthatod semminek árnyoldalát

Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát

Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb

Hisz magad elöl elbújnod, lehetetlen

Örülj, ha valaki nem kedves szemednek

Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek

Ne ítélj, még ha oly jól is esik

Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít

Rádöbbensz a sok felesleges útra

Egyenlő eséllyel indultok a tiszta vizű kútra

Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján

Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást

Ó Drága Isten voltomból származó Gyermekem

Szeretlek, nagyon szeretlek

Van gyűlölet és imádat, gyönyör és fájdalom

Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod

Csillagporos földi utadon meg kell a párokat találnod

Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó bánatot

Lásd majd csodatevő kezed művét

Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyűlölet dühét

Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed

Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt

Porbóli választásoddal egyedül Te rendelkezel

Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se kezdet

Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyöző tested

A kagylóba került porszemből az igazgyöngy megszületett

Ne haragudj arra, ami gátol

Hogy hasznodra van, takarja előled még fátyol

Nézd a fenyőfát a zord télen hótól roskadni

Nézd a nap tüzében sebeiből gyantát olvadni

Nem irigyli a víz partján álló fűzfát

Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát

Tanulj a legkisebb élőlénytől is elfogadni életet

Tanuld Merlintől, elhordott gúnyának látni, a varjú tetemet

Intő szavaimat ne tekintsd tilalomfának

Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat

Akarom, amit Te akarsz

Teremtésemről képet nekem így adhatsz

Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek

Így vagyunk teljessége és része is az egésznek

Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz

Nem tanultad még együtt érezni a volt-van-és leszt

Azt mondod végtelen a fájdalom

De örömöd átszalad a pillanaton

Játszik Veled a képzelet szertelen

De tudd, életedben semmi sem véletlen

Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat

A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam

Megtapasztaltad már sok-sok életen át

Hogy Benned, s magad előtt Isten áll

Amikor már ott vagy a célegyenesben

Isten mivoltod számodra is kétségtelen

Szerelmetes EMBER gyermekem

Az út végén magadhoz magadat felemeled

Ami addig számodra volt érthetetlen

A Benned felébredő Isten, megvilágít kegyelemmel

Légy szomorú, amikor boldog vagy

Örülj, amikor szomorúnak hatsz

Amikor majd e kettősségeket már egynek éled

Magyarázatát már semminek nem kéred

Amikor szemedről lehull a fátyol

Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol

Amikor a határtalan a határ

A végtelen a véges

Az életet és a halált

Megérteni akkor leszel képes

Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár

Ahol az igaz szeretet vár.

“A vallás különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”

Mahatma Gandhi Gondolatai

Megkötözhettek, megkínozhattok, elpusztíthatjátok ezt a testet, de az elmém szabad lesz.

Nyugodtan megölhetnek. Akkor megkapják a holttestemet, de nem a beleegyezésemet…

Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy mintha örökké élnél.

Az ember a gondolatai szüleménye. Amit gondol, azzá lesz.

Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától.

Oktalanság, ha túlságosan bizonyosak vagyunk önnön bölcsességünkben. Egészséges, ha eszünkbe véssük, hogy a legerősebb is elgyengülhet, és a legbölcsebb is hibázhat.

Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm.

Ha nem kérsz, nem kapsz.

Az élet nem csak abból áll, hogy növeljük sebességét.

Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.

Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.

Minél nagyobb a haladás, annál nagyobb mértékben ismerjük meg fogyatékosságunkat. Az elégtétel a törekvésben rejlik, nem az elérésben.

Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.

Ha a szeretet, vagy az erőszakmentesség nem a létünk törvénye, minden érvem darabokra hullik.

A gyengék soha sem bocsájtanak. A megbocsájtás az erősek erénye.

Nem hiszek a “nagyobb jóért” tanában. Az egyetlen igaz, emberi és méltó tanítás a “legfőbb jóért” tana.

Mindenki erős és önálló akar lenni, de senki nem hajlandó a szükséges munkát belefektetni a cél eléréséhez.

Minden tettem növeli az emberiség iránti elidegeníthetetlen szeretetemet.

A remény örökkévaló – imádata soha nem hiábavaló.

Nem veszítheted el a hited az emberiségben. Az emberiség egy óceán; ha pár cseppje piszkos is, az óceán maga nem lesz piszkos.

Az emberi természet alapvetően nem gonosz. Az vadságról tudjuk, hogy behódol a szeretet hatalma előtt. Soha ne mondj le az emberi természetről.

Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.

Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.

Amikor valakinek az indítékaira a gyanú árnyéke vetül, minden amit tesz bemocskolódik.

A Gazdagnak egyszerűbben kell élnie, hogy a Szegény egyszerűen megélhessen.

A szegény egyszerűen él. Élhetne a gazdag is egyszerűen.

Nem lehetünk beszélők, akik nem hallgatnak. De hallgatók sem lehetünk, akik nem beszélnek.

Ha a hitem fényesen tündököl, (…) a síron túl is élni fogok, sőt mi több, hallatni a hangomat!

… a jól elvégzett munka egyedüli jutalma abban áll, hogy elvégezhettük.

Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.

Ahol szeretetre méltó egyéniségedet nem eresztik be, ott hassál jó példáddal.

A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.

Az életem az üzenet.

Találj egy célt, az eszközök majd követik.

Bármikor, amikor a csüggedés lesz rajtam úrrá, csak arra gondolok, hogy a történelemben az igazság, és a szeretet mindig győzedelmeskedett. Voltak ugyan zsarnokok, és gyilkosok, és volt idő, amikor legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak – gondolj csak bele, mindig.

Bármit teszel jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.

Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.

Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.

Semmi újat nem tudok tanítani a világnak, az igazság és az erőszakmentesség olyan ősi, akárcsak a hegyek.

Erőszakmentesség, erőszakosság, a kettő között annyi a különbség, hogy az egyiket a természet a másikat az emberiség találta fel …vitathatatlan, hogy melyik a tisztességesebb.

Az erőszak előbb utóbb kimerül önmagától, de ebből a kimerültségből nem születhet béke.

Az erőszakmentesség a tökély egyik állapota. Jelenti a célt, amely felé az emberiség természettől fogva, ha talán öntudatlanul is, halad.

Ezért az ügyért képes vagyok meghalni, de nincs olyan ügy, barátom, amiért képes volnék ölni.

Az erőszakmentesség nem egy ruha, amit csak úgy fel lehet venni, és el lehet dobni. Az erőszakmentesség helye a szívünkben van, és a létünk egy elválaszthatatlan részének kell lennie.

Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.

Sok idő eltelik míg a szeretet törvénye a nemzetközi viszonyokban is megmutatkozik. Az államgépezet az emberek szívei közé férkőzik, és elrejti őket.

A szeretet szolgáltatta igazság megadás, a törvény szolgáltatta igazság büntetés.

Ellenzem az erőszakot, mert amikor látszatra jót tesz, a jó csak időleges; amikor rosszat tesz, viszont maradandó.

Az ideális erőszakmentes állam egy szervezett anarchia lesz. Azt az államot vezetik legjobban, amelyet a legkevésbé vezetik.

A passzív ellenállás egy kétélű kard; bárhogy lehet használni. Áldás annak, aki használja, és áldás annak, aki ellen használják.

Az erőszakmentes ellenállás pont az ellentéte a gyengeségnek. Az ellenségtől elszenvedett elnyomás bosszú nélküli elfogadása, az ellenállással kombinálva nem passzív, hanem aktív. Az Igazság kutatásában, és a politikai harcokban az erőszakmentes eszközök használatához szükséges eltökéltségben nincs semmi ösztönös, vagy önkéntelen, erő kell hozzá.

Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. Az szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb, és maradandóbb, mint az amelyik a büntetéstől való félelemből ered.

Ha az angolokat azokkal az eszközökkel űznénk ki, amivel rabszolgasorba hajtottak minket, távozásuk után sem lehetnénk igazán szabadok.

Az erőszakmentesség és a gyávaság két ellentétes fogalom. Az erőszakmentesség a legnagyobb erény, a gyávaság a legnagyobb vétek. Az erőszakmentesség a szeretetből fakad, a gyávaság a gyűlöletből. Az erőszakmentesség mindig szenved, a gyávaság mindig szenvedést okozna. A tökéletes erőszakmentesség a legnagyobb bátorság. Az erőszakmentes vezetés soha nem romboló, a gyáva vezetés mindig az.

Ami kegyelmet remél az ellenféltől nem erőszakmentes.

Megbocsátani nem ugyanaz, mint felejteni. (…) Nincs semmi dicsőséges az ellenség szeretetében, ha megfeledkezel róla egy barátodért.

A halottnak, az árvának, a hajléktalannak mit számít, hogy az őrült pusztítást a totalitarianizmus, vagy a szabadság és demokrácia szent nevében követték-e el?

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg reá.

Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk, akár nem. Az, aki felfedezte a szeretet törvényét sokkalta nagyobb tudós volt, mint korunk tudósai. Egyelőre a kutatásaink nem olyan fejlettek, ezért nem lehetséges mindenki számára ennek a megértése.

Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.

Egy tévedés nem lesz igaz, attól, hogy ismételgetik, de az igazság sem lesz tévedés, csak mert senki sem ismeri el. Az igazság tömegtámogatás nélkül is fennmarad. Az igazság önfenntartó.

Az igazság az egyetlen ami fennmarad, minden más eltűnik az idők végezete előtt.

Az igazság az igaz ügyet nem söpri el.

Az igazság lecsillapítja az igazságtalanságot, a szeretet lecsillapítja a dühöt, a megpróbáltatás lecsillapítja az erőszakot. Ez az örökké való szabály mindenkinek szól, nem csak a szenteknek.

Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját

Még ha egy fős kisebbség vagyok is, az igazság igazság marad.

Hindu vagyok, és egyszerre muszlim, keresztény, buddhista és zsidó.

Ha Isten megjelenne az éhezőknek, azt nem merné máshogy megtenni, csakis kenyér formájában.

Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.

Ha hinduk vagyunk csak imádkozhatunk, de nem azért hogy a keresztények hinduk legyenek… hanem, hogy a hindu egy jobb hindu legyen, a muszlim egy jobb muszlim, a keresztény egy jobb keresztény.

Törekvésem nem szabad, hogy aláássa valaki más hitét, hiszen a célom, hogy a saját vallásának jobb követője legyen.

Tisztelnünk kell más vallásokat is, mint amennyire a sajátunkat is tiszteljük. A merő tolerancia nem elég.

Képtelen vagyok megbarátkozni a megtérés eszméjével.(…) Ez egy hiba, amely talán a világ béke iránti törekvéseinek legnagyobb akadálya… Miért akarna egy keresztény egy hindut megtéríteni? Miért ne lenne elégedett azzal, hogy a hindu egy jó, vagy hívő ember?

A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?

Szeretem a Krisztusotokat. Nem szeretem a keresztényeiteket. A keresztényeitek nem olyanok, mint Krisztus. A gazdag keresztény államok materializmusa ellentmond Jézus Krisztus kijelentésének, mely szerint “nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a Mammonnak”

A lelkem mélyén szakadatlan vitában állok Istennel, hogy hogyan engedhet meg olyan olyan szörnyűségeket, mint a háború. Az erőszak ellenességem majdhogynem tehetetlennek tűnik. De a mindennapos vita után megkapom a választ, hogy sem Isten, sem az erőszak ellenesség nem tehetetlen. A tehetetlenség az emberben van. Folytatnom kell, a hitem elvesztése nélkül, még ha tönkre is megyek közben.

A valóságban annyi vallás van, ahány egyén.

Az a vallás, amelyik nem vesz számításba gyakorlati ügyeket, és nem segít megoldani őket, nem is vallás.

Ahogy a fának is egy törzse van, de sok ága és levele, úgy csakis egy vallás létezik – az emberi vallás – és annak sok hitvallása.

A hinduizmus csodálatos felfedezéseket tett vallási, spirituális és vallási területeken. Nincs érzékünk a nagy, és értékes felfedezésekhez. A nyugati tudomány materialista felfedezései elvakítanak minket. Az ősi India azért maradt fenn, mert nem materialista, hanem spirituális irányban fejlődött.

A hinduizmus nem minden ember, hanem minden élőlény testvériességén alapszik.

A hinduizmus egy élő organizmus, amely képes növekedni, és hanyatlani a természet törvényei szerint. Egy, oszthatatlan gyökérből hatalmas fává terebélyesedett, amelynek megszámlálhatatlanul sok ága van. Az évszakok változása hatással van rá. Megvan a maga tavasza, és nyara, a maga tele, és ősze. Egyszerre alapszik az írásokon, és független tőlük. nem egy könyvön alapul a hatalma. Az erőszakmentesség a hinduizmusban talált rá a legmagasabb szintű kiteljesedésre, és megvalósításra.

Hindu vagyok, mert a hinduizmus az, amia világot élhetővé teszi. Hindu vagyok, ezért nem csak az embereket, hanem minden élőlényt szeretek.

A legfőbb vágyam ezen a földön, hogy békét, örömöt, fényt leljek a Hinduizmus által.

Szilárd meggyőződésem, hogy Európa nem Istent, vagy a kereszténységet képviseli, hanem a Sátánt. És a Sátán legnagyobb diadala, ha Isten nevével az ajkán jelenik meg.

Az egész bensőm lázad az eszme ellen, mely szerint a hinduizmus és az iszlám két ellentétes kultúra, és tanítás. Ennek az eszmének az elfogadása számomra Istentagadás.

A legförtelmesebb és legkegyetlenebb bűncselekményeket, amiket a történelem feljegyzett a vallás, vagy más hasonlóan nemes indítékok ürügyén követtek el.

Mohamed mondásai a bölcsesség kincsei, de nemcsak a muszlimoknak, hanem az egész emberiségnek.

Az igazság az, hogy Isten az erő. Ő az élet értelme. Ő a tiszta és szeplőtlen tudatosság. Ő örökkévaló.

Hinni valamiben, és nem azáltal élni becstelenség.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

Célom nem egy igazi önéletrajznak a megírása. Egyszerűen csak annak a történetét akarom elmesélni, ahogy az igazsággal kísérleteztem… mint ahogy az életem másból sem áll, mint azokból a kísérletekből.

A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.

Isten az igazság.

A féltékenység nem hallgat az értelemre.

Semmi sem lehetetlen a tiszta szeretetnek.

Az igazság emberének egyben a törődés emberének kell lennie.

A könyörgés, az imádat, az ima nem babona, hanem valóságosabb tettek, mint az evés, ivás, stb. Nem túlzás azt állítani, hogy egyedül ezek valósak, minden más valótlan.

Az igazság kemény, mint a kő és gyengéd, mint a liliom.

A legtöbb szempontból lehet bízni az emberek ígéreteiben, leszámítva a pénzügyi szempontokat.

A veszély elmúltával Isten neve is eltűnik.

Egy bárány élete nem értéktelenebb egy emberénél.

A bizonyosság elfogadása hiba.

A vallás a legtágabb értelemben önmegvalósítás, vagy önismeret.

A sajtónak nagy hatalma van, de mint egy féktelen áradásnak, amely egész országokat áraszt el, és tönkreteszi a termést, éppúgy egy féktelen toll csak pusztítani képes. (ma= média azaz tv, rádió, internet, írott sajtó)

Gyűlöld a bűnt és szeresd a bűnöst.

A kegyetlenség természetéből fakadóan nem ismer önuralmat.

Egy ember csak akkor, és csakis akkor ember, ha önuralmat gyakorol.

Az önmegtagadás jót tesz a léleknek.

A gyermeket először a szülő nevelje meg igazán, és csakis azután legyen egy csekély külső segítség.

Nálam mindig elsőbbséget élvezett a jellemépítés.

Az igazság szerzetese gyakran kénytelen a sötétben tapogatózni.

A szolgálat emberség nélkül, nem más mint önzés, és beképzeltség.

Az emberek önzetlen szolgálata bármilyen formában végül az egész országot segíti.

Az emberek testi gyengesége ingerlékenységben testesül meg.

Az üdvözülésed csak rajtad múlik, hogy mennyit vagy hajlandó szenvedni és feláldozni.

Egy embert csak akkor tudsz felébreszteni ha tényleg alszik, ha csak tetteti az alvást, minden kísérleted hiábavaló.

Mindaddig míg saját akaratodból nem helyezed magadat minden teremtmény mögé, nincs számodra megváltás.

Egy reformer nem engedhet meg magának közeli kapcsolatot azzal, akit meg kíván változtatni.

Az erkölcs mindennek az alapja, és minden erkölcsnek a lényege az igazság.

A tapasztalat tanított meg, hogy a csönd az igazság szerzetesének lelki fegyelmének a része. Az igazság elhallgatására, eltúlzására vagy módosítására való hajlam, akarva vagy akaratlanul az ember természetes gyengesége, és a csönd szükséges, hogy felülkerekedjünk rajta.

Idézetek Gandhiról

Hiszem, hogy korunk politikusai között Gandhi világnézete a legfelvilágosultabb. Törekednünk kell arra, hogy az ő szellemében cselekedjünk: ne használjunk erőszakot, amikor ügyünkért harcolunk, és tartózkodjunk a részvételtől olyasmiben, amit rossznak tartunk.

Albert Einstein

Az eljövendő generációk aligha hiszik el, hogy egy ilyen ember, hús-vér formában valaha ezen a földön járt.

Albert Einstein

A tisztelet, ami Gandhit az egész világon övezi, arra a jobbára öntudatlan felismerésre épül, hogy korunk a morális hanyatlás időszaka, és ebben ő volt az egyetlen államférfi, aki a politikai szférában az emberi kapcsolatoknak azt a magasabb koncepcióját képviselte, amelyre minden erőnkkel törekednünk kell.

Albert Einstein

Riasztó és visszataszító látni, hogy Mr. Gandhi, egy zendülő középszerű templomi jogász fakírként pózol, (…) és félmeztelenül lépdel az alkirályi palota lépcsőin, miközben egy dacos polgári engedetlenségi mozgalmat irányít, hogy egyenlő félként tárgyaljon a király-császár képviselőjével.

Sir Winston Churchill

Sok ember csak arra vár, hogy Martin Luther King, vagy Mahatma Gandhi visszajöjjön – De ők már eltávoztak. Csak mi vagyunk. Rajtunk múlik. Rajtad Múlik.

Albert Einstein

Dr. Hegyi Ildikó – A nevelés tízparancsolata

Idézetek egy hiteles embertől,  Dr.Csernus Imrétől

„A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.”

„Az én életem erről az egy napról szól, mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.”

„A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.”

„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeret furdalása, így nyugodtan alszik.”

„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget – a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.”

„Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.” – Emesétől