Yann Arthus-Bertrand fotósorozata és Luc Besson alkotása: HOME 2009
Meddig foszthatjuk ki még azt, akinek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezhetünk…
2010. február 9. at 1:17 pm (gondolatok, élet)
Yann Arthus-Bertrand fotósorozata és Luc Besson alkotása: HOME 2009
Meddig foszthatjuk ki még azt, akinek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezhetünk…
2010. február 7. at 12:09 pm (élet)
A film tudományos tényeken alapul, olyan tényeken, amit egy bicajos emberke mutogat be nekünk, ha még nem lennénk vele tisztában…az emberi butaság valóban határtalan és nem árt magunkban is körülnéznünk, mi mit teszünk csak azért mert így szoktuk vagy mert így kényelmesebb…persze lehet legyinteni, hogy “Á” hol van ez még, riogatás, de sokkal fontosabb mint a mindennap megnézett híradó ostoba hírei, ez nem riogatás ez figyelemfelhívás, arra ami valójában történik, történni fog, mert megvan rá az esély, ahogy a változtatásra is és igen sok kicsi sokra megy.
2010. január 29. at 9:00 am (gondolatok, élet)
Elveszett gyerekek faluja
A Torzók rendezője hét év után újra egy komor, de magával ragadó atmoszférájú filmet készített, csak most a közelmúlt Magyarországán, kamasz főszereplőkkel és nem önéletrajzi alapú, hanem fiktív történettel. A gyerekek és a halálvágy – ha lenne olyan díj a Szemlén, amelyet a legsötétebb film kap, A hetedik kör alighanem elnyerné.![Forrás: [origo]](http://www.origo.hu/i/0901/20090131ahetedikk1.jpg)
“És ne vígy minket kísértésbe
Sopsits Árpád nem először nyúl a gyermeki lélek viszontagságainak drámai feldolgozásához. A hetedik kör egyenetlensége ellenére is felkavaró alkotás, amely megtörtént esetek és fikció elegyéből építi fel a misztikumot sem mellőző történetét.
Annak idején már Freud is megfogalmazta, hogy az eredendő gonoszság ott rejtőzik minden gyerekben: sokszor éppen az ártatlanság mintaképei tudnak a legkegyetlenebbek lenni. A gyerekalakban megtestesülő gonosz már igencsak elcsépelt alakja az irodalom- és filmtörténetnek, elég csak A legyek ura című Golding-regény irgalmat nem ismerő gyilkosaira, Csáth Géza anyagyilkos Witman-testvéreire, a Jófiú szőke gonoszára, vagy az Ómen vérfagyasztó antikrisztusára gondolnunk. Azon túl azonban, hogy az alapjáraton ártatlannak hitt gyermekek gonoszsága egy horrorfilmben nagyságrendekkel képes növelni a hátborzongatási faktort, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyerekek rémtetteire épülő történetek legtöbbször a valóságnak, a felnőttek világának különösen érzékeny lakmuszpapírjaként funkcionálnak.
Bármilyen problémával is küszködjön egy gyerek, az az esetek tetemes százalékában a szülő, illetve az őt körülvevő világ pontos tükreként csillan a szemünkbe. Sopsits Árpád filmjének ez utóbbi vonalat erősítve nem titkolt célja, hogy megtörtént, megmagyarázhatatlan esetek motívumait felhasználva adjon látleletet arról a világról és korról, amelyben egy gyerek boldogulni kénytelen. A hetedik kör gyerekszereplői nem anyagi gondokkal küszködő suhancok, akik a puszta megélhetésért küzdenek, hanem átlagos anyagi körülmények között élő tizenévesek, akik saját, egyénre szabott terheik cipelése közben szembesülnek az olyan kérdésekkel, mint hogy létezik-e Isten, és hogy szabadon rendelkezünk-e mások élete, vagy éppen a sajátunk felett.
A film első pillanataiban nehéz eltekinteni a fiatal, amatőr gyerekszínészek itt-ott esetlen szövegmondásától, de az események előrehaladtával ezt az aspektust a történet sikeresen feledteti. A kisvárosi fiúk-lányok közé egy furcsa idegen, a korukbeli Sebestyén (Krikkay László) érkezik, aki kegyetlen, a többiek életét kockára tévő “játékaival” észrevétlenül válik a gyerekek világképét feje tetejére állító bandavezérré. A fiú sámáni/sátáni ismertetőjelnek is tekinthető testi fogyatékossága (sánta) és karakterének egy másik dimenzióba helyezése (fent lakik a hegyen, misztikum övezi, akárcsak A legyek ura rejtélyes “szörnyét”, életre kelt egy galambot) épp a megfelelő mértékben emeli el a figurát a valóságtól ahhoz, hogy megtestesült gonoszként és a gyerekek alakot öltött rossz oldalaként is értékelhessük.
A jó – vagy a jónak vélt – oldal szolgálatában a kissé infantilis Gábor atya (Trill Zsolt) okítja hittanra a lurkókat, akik Sebestyén hatására eltávolodnak a hittől, sőt: Isten létét megkérdőjelezve az (ön)gyilkosságot sem tartják már bűnnek. Az atya ennek hallatán olyan módon kel ki magából, hogy egy szeletke vallási fanatizmus is felsejlik a hangjában – az igazi, a szektákra jellemző elvakultságot viszont a gyerekek csordaszelleme, a szabad akarat önmaguk és egymás ellen fordítása testesíti meg. A kísértés a film fő motívuma: a fiúkat a rosszra csábító vezéralak képében megkísérti az önrendelkezés és a saját életük feletti hatalom ígérete, Gábor atya pedig a gonosszal szembesülve néhány pillanatig nem nyújt segítséget a fuldokló Sebestyénnek, aki ezt látva diadalmasan mosolyog.
A film legerősebb karaktere kétségtelenül Trill Zsolt, aki valósággal tobzódik a bűntudattal küszködő, olykor a templom kellős közepén táncra perdülő pap szerepében – egy személyben megtestesítve a küzdelmet, ami a külső és belső kényszerek kettős nyomásában mindannyiunkat felőröl. A hetedik körből nem hiányzik a Szász János-féle Witman fiúk sötét sejtelmessége, gyermeki kegyetlensége, A legyek ura társadalomtükröző okítása, de egy csipetnyi humort is sikerül a felkavaró történetbe csempésznie – ez pedig majdhogynem orvosolja az elvarratlan szálak mentén felmerülő hiányt. “Kelemen Éva
Egy felkiáltójeles film
Egyszer megnevettet, egyszer elgondolkodtat, egyszer odaszögez és a végére egy nagy felkiáltójelet tesz, Sopsits Árpád A hetedik kör című filmjében.
Talán vége a rendező gyerekfilm-sorozatának, mindenesetre ez egy méltó lezárása lenne ennek a korszakának. Van benne minden, ami izgalmassá tud tenni egy filmet, ráadásul egy nagyon aktuális problémára hívja fel a figyelmet: a gyermeköngyilkosságokra.
Nem kell megijedni a film egészén nem uralkodik egy pesszimista látásmód. A gyerekek kitűnő alakítása miatt még a végén se vagyunk biztosak a film végkimenetelében, annak ellenére, hogy ezt a tényt már az elején megosztják velünk.
A történetből tudatosan hagyták ki a szülőket (és tanárokat), talán azért mert leginkább ők azok, akik befolyásolni tudják a gyerekeket. Így önmagukkal harcolnak és próbálnak megfelelni egymásnak; egyedüli segítőtársuk egy pap, aki megkísérli őket jó útra téríteni, mégse tud hatékonyan beszélni velük.
A jó poénok és izgalmas jelenetek ellenére, nem feltétlenül vinném el erre a filmre a gyerekemet, bár nem tagadom lehetnek olyan esetek, amikor jó hatással lehet. Leginkább ez most a szülőknek szól és azoknak a 18 év felettieknek, akik el se tudják képzelni milyen kérdések fogalmazódhatnak meg egy gyerek fejében, olyanok, amelyre talán mi se tudjuk a választ.
2010. január 19. at 9:37 pm (élet)
A kényszeres mosoly nem old meg semmit.
Gyakori jelenség, mégis roppant kínos tud lenni, ha észrevesszük beszélgetőpartnerünk arcán a kényszermosolyt. Lerí róla, hogy nem valódi érzelmek szülik, arról azonban, hogy ez nem csak nekünk, a nézőközönségnek esik rosszul, de az erőlködéstől megkeseredő személyre nézve is ártalmas lehet, kevesen tudnak.
Minden erőfeszítés ellenére nagyon átlátszó a dolog. A mézes-mázas hangot, az idegesen vibráló szemek reakcióját és a figyelmetlenségről árulkodó gesztusokat az erőltetett álmosoly koronázza meg. Oké, nem mi vagyunk a legérdekfeszítőbb társaság, de mégis, mit válaszolnának a kedvesség álarca mögé bújt személyek arra a kérdésre, hogy miért hazudnak gesztusaikkal megállás nélkül a külvilágnak? “Szerintem ez jó taktika, én ugyan nem fogok senkit megbántani. Már rég megtanultam: ha kimutatom, hogy nincs kedvem vagy energiám valakihez, annak sértődés lesz a vége – osztja meg viselkedésének okait velünk egy 48 éves nő. – Inkább szépen mosolygok arra is, akit nem bírok elviselni, végighallgatom, még hümmögök is, ha kell, közben pedig már alig várom, hogy békén hagyjon.”
Senkinek sem esik jól
A társas normákhoz való pontos illeszkedés komoly szellemi erőfeszítés, amely megköveteli tőlünk, hogy minden helyzetben úgy kommunikáljunk – még a számunkra kellemetlen emberekkel is -, hogy véletlenül se sértsük meg a másik önbecsülését azzal, hogy kimutatjuk a fogunk fejét, és a fejéhez vágjuk a színtiszta igazságot: valójában egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak rá. Ésszerű a késztetés, hogy a nyers modor helyett inkább maszkot húzzunk, és álszent módon mosolyogjunk a minket kritizáló főnökre, vagy épp a hátunk mögött játszmázó anyósra. Ezek a szakaszos kilengések még átláthatóak, az viszont szinte érthetetlen, miért űzi valaki a nap 24 órájában ezt a feltűnően fals játszmát, próbálva elhitetni a világgal és talán önmagával is, hogy minden rendben van. Nehéz lenne megmondani, mi okozza a kényszermosolyt magukra erőszakoló személyek furcsa viselkedését – az általános érdektelenség, a szándék, hogy mások lelki világát és saját látszatkapcsolataikat megóvhassák, esetleg a vágy, hogy magányukat, belső feszültségeiket ellensúlyozhassák. Az azonban tuti, hogy a megjátszott rokonszenvet szinte azonnal leleplezik a megerőszakolt arcizmok, ez pedig – az eredeti elképzeléssel szemben – csak rontja az ázsiót, és inkább szétzilálja, mint megőrzi a még ép társas kötelékeket.
“Az egyik barátnőm pontosan így viselkedik. Látom rajta, hogy akkor is széles mosollyal, megjátszott örömmel üdvözli az utcán az ismerősöket, ha épp egy perce beszéltük ki őket – mondja el véleményét kívülállóként a 26 éves Zita. – Csak az a baj ezzel, hogy néha úgy látom, rám is így reagál, így már egy ideje kétlem, hogy velem mindig őszinte lenne.” Ha valaki becsap bennünket, legközelebb kétszer is meggondoljuk, higgyünk-e neki. Nincs ez másképp akkor sem, ha nem szavakból vagy tettekből, hanem az arcon megjelenő jelekből szűrjük le a szomorú valóságot: beszélgetőpartnerünk egyáltalán nem kíváncsi sem ránk, sem az általunk közölni kívánt mondandóra. Így a kényszerből mosolygó emberek alapvető törekvése, hogy színlelt érdeklődéssel tartsák fenn felszínes kapcsolataikat, nyomban dugába dől, hiszen nemcsak a távoli ismerősök, de a közeli barátok számára is hamar egyértelművé válik a burkolt visszautasítás. Tökéletes megoldás ez, ha valaki az elszigetelődéshez vezető leggyorsabb utat keresi, ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, mit okoznak a pszichében az állandóan visszafojtott indulatok, a ki nem mondott vélemények és magunkra erőltetett “keep-smiling”.
Nem nehezebb őszintének lenni
“Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy ez a nyerő módszer: boldog, kedves csaj képét mutattam kifelé, aztán lassan azt kezdtem érezni magamon, hogy már az egész világot utálom – mesél hibáiról a 43 éves Eszter. – Nagyon nehéz volt rájönni, hol a hiba, hiszen azt sem tudtam akkoriban, ki az, akit igazán kedvelek, és kinek játszom meg magam.” Talán felesleges részleteznünk: mindegy, mi okozza a vidámságot magukra erőszakoló emberek magatartását, a folyamat “vége” gyakorlatilag ugyanaz lesz: a benntartott valós érzelmek, a fel nem vállalt negatív reakciók és a – valódi szándékkal ellentétes – mindenre lelkesen bólogató hozzáállás belülről emészti fel a lelki energiákat, észrevétlenül fásulttá, frusztrálttá és akár fizikailag is beteggé teheti az önmagával disszonanciában álló személyek életét. A helyes hozzáállás persze nem mások melegebb éghajlatra küldése, de még csak nem is az “ami a szívünkön az a szánkon” klisé bevasalása minden áron, hiszen ezek többet árthatnak a már amúgy is labilis pozíciónknak, mint gondolnánk. A lényeg inkább az lenne, hogy megtanuljuk végre – persze a normatív viselkedés keretein belül – felvállalni őszinte véleményünket, aktuális hangulatunkat és érzelmeinket.
“Arra jöttem rá, hogy sokkal jobb nekem is, ha nem álcázom magam – összegzi tapasztalatait Eszter. – Ha nincs kedvem, akkor nemet mondok, kedvesen, nehogy sértődés legyen belőle, ha nem akarok beszélgetni, akkor pedig félbeszakítom az illetőt és elmondom, mennyire fáradt vagyok most ehhez. Van, aki felhúzza az orrát, de úgy tűnik, alapvetően működik a dolog.” Oké, borsódzik már a hátunk a “helyes középútra” terelő okoskodásoktól. Még sincs más lehetőség: amint észrevesszük az árulkodó jeleket, hogy képtelenek vagyunk felvállalni önmagunkat, jobb, ha szembenézünk a valósággal, és nekilátunk minden idegszálunkkal a megoldásra fókuszálni. A hangsúly nem az azonnali csodarecepten, inkább a törekvésen és az akaraterőn van; hogy saját érdekünkben, minden konvenció ellenére próbáljunk és merjünk másoknak nemet mondani, tolakodó személyeket intelligens módon visszautasítani, és minden cinizmus, vagy goromba beszólás nélkül megmutatni, milyenek vagyunk valójában. Hogy ez másoknak tetszik vagy sem, ez legyen már az az ő gondjuk.
2010. január 6. at 10:07 pm (élet)
“Most, hogy megtaláltam a belső békémhez vezető utat, senki sem tud feltartóztatni.”
Alyson Noel
“Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás.
Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
2010. január 6. at 9:26 pm (élet)
Az Élet…
Az Élet csöndes lett. Fakó és fénytelen.
Próbálkozik lábra állni. De képtelen.
Nem süt le rá nap, sugara nem élteti,
s az állat és növénysereg csak remélheti
hogy jobb lesz újra. Újra, újra, ÚJRA!
Lépjünk hát ismeretlen, rögös útra
mi megmutatja nekünk hol hibáztunk, mit tettünk…
velünk van, velünk lesz… hisz szenvedtünk….
De addig nézz körbe! Mondd, mit ér a sivár táj,
ha nem festi be száz fényével a szivárvány?
Mit érnek erdők, puszták, legelők megkopasztva
az Idő és Romlás szájától megtépve, elfogyasztva?
Számít-e a létünk, ha egyedül vagyunk, egyedül,
helyt tudunk-e állni veszélyben rettenthetetlenül
vagy mérhetetlen elbukunk? Már csak az egység segíthet,
az egység, miből minden élőlény egyformán meríthet
Álljunk hát össze tízen, százan, ezren, millióan,
s meredjünk a Gonoszságra kihívóan!
Egymás kezét fogva, szeretetben, velünk van az Erő,
S talán, talán egyszer a kincsünket ássuk elő…
Altrecon
..”minden út összefut..”
..”az árnyékból a fény kijut..”
A FÉNY KIJUT! Hidd el, mert érzem hogy most nagyon nehéz Neked – Nektek!
Szeretettel emlékezem Rá ismeretlenül is,
talán szavakkal segíthetek , megélni, átélni, azt amit én még nem, de mégis..valamit segíthetek..talán.
..és várom a következő bringázásunkat hajthatatlan…Veled!
2009. december 31. at 4:08 pm (gondolatok, élet)
Isten mondja: Ember, Szeretlek
Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek
Vagyok, de mégsem látsz
Hiszel, mégis kétkedésben jársz
Teremtem számodra naponta a csodát
Te pedig csak keresed mindennek az okát
Vakon nézel, ezért semmit nem látsz
Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást
Erõsen megragadsz mindent
Ezért tartod kezeidben a nincsent
Ízleled, minek már Õsök óta hordozod zamatát
De nem mered megkóstolni a manna igazát
Orrod mélyet szippant, mi már ismerõsen kedves neki
Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli
Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert
Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt
Én Te vagyok és Ti mindannyian én
Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt
Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz
Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz
Ne keress engem a semmiben, ott
Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot
Találj meg önmagadban
Hiszen minden sejtedben ott vagyok
Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel
Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel
Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested
Hogy kísértésnek hihesd, mit bűnnek nevezel
Fényhozó nélkül nem láthatod semminek árnyoldalát
Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát
Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb
Hisz magad elöl elbújnod, lehetetlen
Örülj, ha valaki nem kedves szemednek
Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek
Ne ítélj, még ha oly jól is esik
Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít
Rádöbbensz a sok felesleges útra
Egyenlő eséllyel indultok a tiszta vizű kútra
Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján
Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást
Ó Drága Isten voltomból származó Gyermekem
Szeretlek, nagyon szeretlek
Van gyűlölet és imádat, gyönyör és fájdalom
Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod
Csillagporos földi utadon meg kell a párokat találnod
Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó bánatot
Lásd majd csodatevő kezed művét
Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyűlölet dühét
Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed
Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt
Porbóli választásoddal egyedül Te rendelkezel
Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se kezdet
Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyöző tested
A kagylóba került porszemből az igazgyöngy megszületett
Ne haragudj arra, ami gátol
Hogy hasznodra van, takarja előled még fátyol
Nézd a fenyőfát a zord télen hótól roskadni
Nézd a nap tüzében sebeiből gyantát olvadni
Nem irigyli a víz partján álló fűzfát
Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát
Tanulj a legkisebb élőlénytől is elfogadni életet
Tanuld Merlintől, elhordott gúnyának látni, a varjú tetemet
Intő szavaimat ne tekintsd tilalomfának
Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat
Akarom, amit Te akarsz
Teremtésemről képet nekem így adhatsz
Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek
Így vagyunk teljessége és része is az egésznek
Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz
Nem tanultad még együtt érezni a volt-van-és leszt
Azt mondod végtelen a fájdalom
De örömöd átszalad a pillanaton
Játszik Veled a képzelet szertelen
De tudd, életedben semmi sem véletlen
Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat
A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam
Megtapasztaltad már sok-sok életen át
Hogy Benned, s magad előtt Isten áll
Amikor már ott vagy a célegyenesben
Isten mivoltod számodra is kétségtelen
Szerelmetes EMBER gyermekem
Az út végén magadhoz magadat felemeled
Ami addig számodra volt érthetetlen
A Benned felébredő Isten, megvilágít kegyelemmel
Légy szomorú, amikor boldog vagy
Örülj, amikor szomorúnak hatsz
Amikor majd e kettősségeket már egynek éled
Magyarázatát már semminek nem kéred
Amikor szemedről lehull a fátyol
Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol
Amikor a határtalan a határ
A végtelen a véges
Az életet és a halált
Megérteni akkor leszel képes
Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár
Ahol az igaz szeretet vár.
“A vallás különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”
Mahatma Gandhi Gondolatai
Megkötözhettek, megkínozhattok, elpusztíthatjátok ezt a testet, de az elmém szabad lesz.
Nyugodtan megölhetnek. Akkor megkapják a holttestemet, de nem a beleegyezésemet…
Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy mintha örökké élnél.
Az ember a gondolatai szüleménye. Amit gondol, azzá lesz.
Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától.
Oktalanság, ha túlságosan bizonyosak vagyunk önnön bölcsességünkben. Egészséges, ha eszünkbe véssük, hogy a legerősebb is elgyengülhet, és a legbölcsebb is hibázhat.
Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm.
Ha nem kérsz, nem kapsz.
Az élet nem csak abból áll, hogy növeljük sebességét.
Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.
Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.
Minél nagyobb a haladás, annál nagyobb mértékben ismerjük meg fogyatékosságunkat. Az elégtétel a törekvésben rejlik, nem az elérésben.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
Ha a szeretet, vagy az erőszakmentesség nem a létünk törvénye, minden érvem darabokra hullik.
A gyengék soha sem bocsájtanak. A megbocsájtás az erősek erénye.
Nem hiszek a “nagyobb jóért” tanában. Az egyetlen igaz, emberi és méltó tanítás a “legfőbb jóért” tana.
Mindenki erős és önálló akar lenni, de senki nem hajlandó a szükséges munkát belefektetni a cél eléréséhez.
Minden tettem növeli az emberiség iránti elidegeníthetetlen szeretetemet.
A remény örökkévaló – imádata soha nem hiábavaló.
Nem veszítheted el a hited az emberiségben. Az emberiség egy óceán; ha pár cseppje piszkos is, az óceán maga nem lesz piszkos.
Az emberi természet alapvetően nem gonosz. Az vadságról tudjuk, hogy behódol a szeretet hatalma előtt. Soha ne mondj le az emberi természetről.
Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.
A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.
Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.
Amikor valakinek az indítékaira a gyanú árnyéke vetül, minden amit tesz bemocskolódik.
A Gazdagnak egyszerűbben kell élnie, hogy a Szegény egyszerűen megélhessen.
A szegény egyszerűen él. Élhetne a gazdag is egyszerűen.
Nem lehetünk beszélők, akik nem hallgatnak. De hallgatók sem lehetünk, akik nem beszélnek.
Ha a hitem fényesen tündököl, (…) a síron túl is élni fogok, sőt mi több, hallatni a hangomat!
… a jól elvégzett munka egyedüli jutalma abban áll, hogy elvégezhettük.
Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.
Ahol szeretetre méltó egyéniségedet nem eresztik be, ott hassál jó példáddal.
A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.
Az életem az üzenet.
Találj egy célt, az eszközök majd követik.
Bármikor, amikor a csüggedés lesz rajtam úrrá, csak arra gondolok, hogy a történelemben az igazság, és a szeretet mindig győzedelmeskedett. Voltak ugyan zsarnokok, és gyilkosok, és volt idő, amikor legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak – gondolj csak bele, mindig.
Bármit teszel jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.
Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.
Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.
Semmi újat nem tudok tanítani a világnak, az igazság és az erőszakmentesség olyan ősi, akárcsak a hegyek.
Erőszakmentesség, erőszakosság, a kettő között annyi a különbség, hogy az egyiket a természet a másikat az emberiség találta fel …vitathatatlan, hogy melyik a tisztességesebb.
Az erőszak előbb utóbb kimerül önmagától, de ebből a kimerültségből nem születhet béke.
Az erőszakmentesség a tökély egyik állapota. Jelenti a célt, amely felé az emberiség természettől fogva, ha talán öntudatlanul is, halad.
Ezért az ügyért képes vagyok meghalni, de nincs olyan ügy, barátom, amiért képes volnék ölni.
Az erőszakmentesség nem egy ruha, amit csak úgy fel lehet venni, és el lehet dobni. Az erőszakmentesség helye a szívünkben van, és a létünk egy elválaszthatatlan részének kell lennie.
Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.
Sok idő eltelik míg a szeretet törvénye a nemzetközi viszonyokban is megmutatkozik. Az államgépezet az emberek szívei közé férkőzik, és elrejti őket.
A szeretet szolgáltatta igazság megadás, a törvény szolgáltatta igazság büntetés.
Ellenzem az erőszakot, mert amikor látszatra jót tesz, a jó csak időleges; amikor rosszat tesz, viszont maradandó.
Az ideális erőszakmentes állam egy szervezett anarchia lesz. Azt az államot vezetik legjobban, amelyet a legkevésbé vezetik.
A passzív ellenállás egy kétélű kard; bárhogy lehet használni. Áldás annak, aki használja, és áldás annak, aki ellen használják.
Az erőszakmentes ellenállás pont az ellentéte a gyengeségnek. Az ellenségtől elszenvedett elnyomás bosszú nélküli elfogadása, az ellenállással kombinálva nem passzív, hanem aktív. Az Igazság kutatásában, és a politikai harcokban az erőszakmentes eszközök használatához szükséges eltökéltségben nincs semmi ösztönös, vagy önkéntelen, erő kell hozzá.
Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. Az szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb, és maradandóbb, mint az amelyik a büntetéstől való félelemből ered.
Ha az angolokat azokkal az eszközökkel űznénk ki, amivel rabszolgasorba hajtottak minket, távozásuk után sem lehetnénk igazán szabadok.
Az erőszakmentesség és a gyávaság két ellentétes fogalom. Az erőszakmentesség a legnagyobb erény, a gyávaság a legnagyobb vétek. Az erőszakmentesség a szeretetből fakad, a gyávaság a gyűlöletből. Az erőszakmentesség mindig szenved, a gyávaság mindig szenvedést okozna. A tökéletes erőszakmentesség a legnagyobb bátorság. Az erőszakmentes vezetés soha nem romboló, a gyáva vezetés mindig az.
Ami kegyelmet remél az ellenféltől nem erőszakmentes.
Megbocsátani nem ugyanaz, mint felejteni. (…) Nincs semmi dicsőséges az ellenség szeretetében, ha megfeledkezel róla egy barátodért.
A halottnak, az árvának, a hajléktalannak mit számít, hogy az őrült pusztítást a totalitarianizmus, vagy a szabadság és demokrácia szent nevében követték-e el?
A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg reá.
Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk, akár nem. Az, aki felfedezte a szeretet törvényét sokkalta nagyobb tudós volt, mint korunk tudósai. Egyelőre a kutatásaink nem olyan fejlettek, ezért nem lehetséges mindenki számára ennek a megértése.
Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.
Egy tévedés nem lesz igaz, attól, hogy ismételgetik, de az igazság sem lesz tévedés, csak mert senki sem ismeri el. Az igazság tömegtámogatás nélkül is fennmarad. Az igazság önfenntartó.
Az igazság az egyetlen ami fennmarad, minden más eltűnik az idők végezete előtt.
Az igazság az igaz ügyet nem söpri el.
Az igazság lecsillapítja az igazságtalanságot, a szeretet lecsillapítja a dühöt, a megpróbáltatás lecsillapítja az erőszakot. Ez az örökké való szabály mindenkinek szól, nem csak a szenteknek.
Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját
Még ha egy fős kisebbség vagyok is, az igazság igazság marad.
Hindu vagyok, és egyszerre muszlim, keresztény, buddhista és zsidó.
Ha Isten megjelenne az éhezőknek, azt nem merné máshogy megtenni, csakis kenyér formájában.
Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.
Ha hinduk vagyunk csak imádkozhatunk, de nem azért hogy a keresztények hinduk legyenek… hanem, hogy a hindu egy jobb hindu legyen, a muszlim egy jobb muszlim, a keresztény egy jobb keresztény.
Törekvésem nem szabad, hogy aláássa valaki más hitét, hiszen a célom, hogy a saját vallásának jobb követője legyen.
Tisztelnünk kell más vallásokat is, mint amennyire a sajátunkat is tiszteljük. A merő tolerancia nem elég.
Képtelen vagyok megbarátkozni a megtérés eszméjével.(…) Ez egy hiba, amely talán a világ béke iránti törekvéseinek legnagyobb akadálya… Miért akarna egy keresztény egy hindut megtéríteni? Miért ne lenne elégedett azzal, hogy a hindu egy jó, vagy hívő ember?
A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?
Szeretem a Krisztusotokat. Nem szeretem a keresztényeiteket. A keresztényeitek nem olyanok, mint Krisztus. A gazdag keresztény államok materializmusa ellentmond Jézus Krisztus kijelentésének, mely szerint “nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a Mammonnak”
A lelkem mélyén szakadatlan vitában állok Istennel, hogy hogyan engedhet meg olyan olyan szörnyűségeket, mint a háború. Az erőszak ellenességem majdhogynem tehetetlennek tűnik. De a mindennapos vita után megkapom a választ, hogy sem Isten, sem az erőszak ellenesség nem tehetetlen. A tehetetlenség az emberben van. Folytatnom kell, a hitem elvesztése nélkül, még ha tönkre is megyek közben.
A valóságban annyi vallás van, ahány egyén.
Az a vallás, amelyik nem vesz számításba gyakorlati ügyeket, és nem segít megoldani őket, nem is vallás.
Ahogy a fának is egy törzse van, de sok ága és levele, úgy csakis egy vallás létezik – az emberi vallás – és annak sok hitvallása.
A hinduizmus csodálatos felfedezéseket tett vallási, spirituális és vallási területeken. Nincs érzékünk a nagy, és értékes felfedezésekhez. A nyugati tudomány materialista felfedezései elvakítanak minket. Az ősi India azért maradt fenn, mert nem materialista, hanem spirituális irányban fejlődött.
A hinduizmus nem minden ember, hanem minden élőlény testvériességén alapszik.
A hinduizmus egy élő organizmus, amely képes növekedni, és hanyatlani a természet törvényei szerint. Egy, oszthatatlan gyökérből hatalmas fává terebélyesedett, amelynek megszámlálhatatlanul sok ága van. Az évszakok változása hatással van rá. Megvan a maga tavasza, és nyara, a maga tele, és ősze. Egyszerre alapszik az írásokon, és független tőlük. nem egy könyvön alapul a hatalma. Az erőszakmentesség a hinduizmusban talált rá a legmagasabb szintű kiteljesedésre, és megvalósításra.
Hindu vagyok, mert a hinduizmus az, amia világot élhetővé teszi. Hindu vagyok, ezért nem csak az embereket, hanem minden élőlényt szeretek.
A legfőbb vágyam ezen a földön, hogy békét, örömöt, fényt leljek a Hinduizmus által.
Szilárd meggyőződésem, hogy Európa nem Istent, vagy a kereszténységet képviseli, hanem a Sátánt. És a Sátán legnagyobb diadala, ha Isten nevével az ajkán jelenik meg.
Az egész bensőm lázad az eszme ellen, mely szerint a hinduizmus és az iszlám két ellentétes kultúra, és tanítás. Ennek az eszmének az elfogadása számomra Istentagadás.
A legförtelmesebb és legkegyetlenebb bűncselekményeket, amiket a történelem feljegyzett a vallás, vagy más hasonlóan nemes indítékok ürügyén követtek el.
Mohamed mondásai a bölcsesség kincsei, de nemcsak a muszlimoknak, hanem az egész emberiségnek.
Az igazság az, hogy Isten az erő. Ő az élet értelme. Ő a tiszta és szeplőtlen tudatosság. Ő örökkévaló.
Hinni valamiben, és nem azáltal élni becstelenség.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Célom nem egy igazi önéletrajznak a megírása. Egyszerűen csak annak a történetét akarom elmesélni, ahogy az igazsággal kísérleteztem… mint ahogy az életem másból sem áll, mint azokból a kísérletekből.
A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.
Isten az igazság.
A féltékenység nem hallgat az értelemre.
Semmi sem lehetetlen a tiszta szeretetnek.
Az igazság emberének egyben a törődés emberének kell lennie.
A könyörgés, az imádat, az ima nem babona, hanem valóságosabb tettek, mint az evés, ivás, stb. Nem túlzás azt állítani, hogy egyedül ezek valósak, minden más valótlan.
Az igazság kemény, mint a kő és gyengéd, mint a liliom.
A legtöbb szempontból lehet bízni az emberek ígéreteiben, leszámítva a pénzügyi szempontokat.
A veszély elmúltával Isten neve is eltűnik.
Egy bárány élete nem értéktelenebb egy emberénél.
A bizonyosság elfogadása hiba.
A vallás a legtágabb értelemben önmegvalósítás, vagy önismeret.
A sajtónak nagy hatalma van, de mint egy féktelen áradásnak, amely egész országokat áraszt el, és tönkreteszi a termést, éppúgy egy féktelen toll csak pusztítani képes. (ma= média azaz tv, rádió, internet, írott sajtó)
Gyűlöld a bűnt és szeresd a bűnöst.
A kegyetlenség természetéből fakadóan nem ismer önuralmat.
Egy ember csak akkor, és csakis akkor ember, ha önuralmat gyakorol.
Az önmegtagadás jót tesz a léleknek.
A gyermeket először a szülő nevelje meg igazán, és csakis azután legyen egy csekély külső segítség.
Nálam mindig elsőbbséget élvezett a jellemépítés.
Az igazság szerzetese gyakran kénytelen a sötétben tapogatózni.
A szolgálat emberség nélkül, nem más mint önzés, és beképzeltség.
Az emberek önzetlen szolgálata bármilyen formában végül az egész országot segíti.
Az emberek testi gyengesége ingerlékenységben testesül meg.
Az üdvözülésed csak rajtad múlik, hogy mennyit vagy hajlandó szenvedni és feláldozni.
Egy embert csak akkor tudsz felébreszteni ha tényleg alszik, ha csak tetteti az alvást, minden kísérleted hiábavaló.
Mindaddig míg saját akaratodból nem helyezed magadat minden teremtmény mögé, nincs számodra megváltás.
Egy reformer nem engedhet meg magának közeli kapcsolatot azzal, akit meg kíván változtatni.
Az erkölcs mindennek az alapja, és minden erkölcsnek a lényege az igazság.
A tapasztalat tanított meg, hogy a csönd az igazság szerzetesének lelki fegyelmének a része. Az igazság elhallgatására, eltúlzására vagy módosítására való hajlam, akarva vagy akaratlanul az ember természetes gyengesége, és a csönd szükséges, hogy felülkerekedjünk rajta.
Idézetek Gandhiról
Hiszem, hogy korunk politikusai között Gandhi világnézete a legfelvilágosultabb. Törekednünk kell arra, hogy az ő szellemében cselekedjünk: ne használjunk erőszakot, amikor ügyünkért harcolunk, és tartózkodjunk a részvételtől olyasmiben, amit rossznak tartunk.
Albert Einstein
Az eljövendő generációk aligha hiszik el, hogy egy ilyen ember, hús-vér formában valaha ezen a földön járt.
Albert Einstein
A tisztelet, ami Gandhit az egész világon övezi, arra a jobbára öntudatlan felismerésre épül, hogy korunk a morális hanyatlás időszaka, és ebben ő volt az egyetlen államférfi, aki a politikai szférában az emberi kapcsolatoknak azt a magasabb koncepcióját képviselte, amelyre minden erőnkkel törekednünk kell.
Albert Einstein
Riasztó és visszataszító látni, hogy Mr. Gandhi, egy zendülő középszerű templomi jogász fakírként pózol, (…) és félmeztelenül lépdel az alkirályi palota lépcsőin, miközben egy dacos polgári engedetlenségi mozgalmat irányít, hogy egyenlő félként tárgyaljon a király-császár képviselőjével.
Sir Winston Churchill
Sok ember csak arra vár, hogy Martin Luther King, vagy Mahatma Gandhi visszajöjjön – De ők már eltávoztak. Csak mi vagyunk. Rajtunk múlik. Rajtad Múlik.
Albert Einstein
2009. december 30. at 1:37 pm (gondolatok, élet)
Dr. Hegyi Ildikó – A nevelés tízparancsolata
Idézetek egy hiteles embertől, Dr.Csernus Imrétől
„A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.”
„Az én életem erről az egy napról szól, mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.”
„A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.”
„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeret furdalása, így nyugodtan alszik.”
„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget – a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.”
„Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.” – Emesétől
2009. december 27. at 5:05 pm (gondolatok, love)
Amikor megkérdezték szépsége titkáról, ezt válaszolta:
” A vonzó ajkak érdekében, mondj kedves szavakat.
A kedves szemekért, keresd a jót az emberekben.
A karcsú alakért, oszd meg ételed az éhezőkkel.
A szép hajért, hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta.
A lelki egyensúlyért, sétálj azzal a tudattal, hogy sohasem vagy egyedül.
Az embereket jobban, mint a tárgyakat, meg kell újítani, fel kell éleszteni, meg kell gyógyítani és megváltani, sohase utasíts el senkit.
Emlékezz, ha segítő kézre van szükséged, végül megtalálod a karjaidban. Ha idősebb leszel, felfedezed, hogy két kezed van, egy hogy segíts magadon, egy hogy segíts másokon.
Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.
A nő szépsége nem az arcápolásban ered, hanem a nő igazi szépsége a lelkéből tükröződik. Az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély, amit mutat.
A nő szépsége csak fokozódik az idő előrehaladtával. “
2009. december 19. at 1:11 pm (élet)
„A tartalmas ember sosem hazudik. Nincs szüksége rá.
Csak az üresnek kell elhitetnie, hogy van valamije.
Ha hazudsz, voltaképp koldus vagy, aki királyfinak álcázza magát.”
A.J. Christian: A Teljesség Hangja
„Sose foglalkozz mások életével. Minek teszed? Hisz ott a saját életed. Éld azt. Ha már mások életével foglalkozol, ha már mások múltjában vájkálsz, akkor csak menekülsz önmagad elől. Futsz a saját lényed, a saját jelened elöl. Természetesen az egod megpróbálja elhitetni veled, hogy csak azért foglalkozol mások életével, hogy tanulj a hibáikból. De ez csak egy kényelmes önbecsapás: nem tudsz más hibájából tanulni, mert csak az a tiéd, amit megélsz, megtapasztalsz. Ha más „hibájából” okulva te nem teszel meg valamit, akkor csak kihagyod a tapasztalás csodáját – pedig csak az az ember értékeli s becsüli igazán a tüzet, aki már megégette magát…
Úgyhogy ne foglalkozz mások életével. Csak arra fogod használni, hogy megítéld az embert, s a nagy véleményformálás közben nem fogod meghallani azt, amit mond – pedig egy gyilkos szájából megszülető szavak is adhatnak csodát neked. S ne is tömd tele a fejed híres emberek önéletrajzaiban szereplő adatokkal, mert hát könnyen lehet, hogy egyetlen szó sem igaz az egészből. Egyetlen valaki viszont biztosan valódi: Te. ”
A. J. Christian

„… Minden ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges pont is, ahol a világ jelenségei egyszer és megismételhetetlenül keresztezi egymást. Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él és a természet akaratát teljesíti, csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre. Mindenkiben a szellem öltött testet, mindenkiben szenved a teremtmény, mindenkiben keresztre feszítenek egy megváltót… Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki nem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud…”
„Minden ember élete út önmagához, egy út kipróbálása, egy ösvény megsejtése. Egyetlen ember sem volt soha teljesen önmaga, és mindenki törekszik rá, hogy az legyen: valaki homályosan, valaki világosabban, mindenki a maga módján. Minden ember élete végéig magával hordozza születése maradékait, egy ősvilág iszapját és tojáshéját. Egyesek soha sem lesznek emberek: békák, gyíkok, hangyák maradnak. Mások felül emberek, alul halak. De mindnyájan a természet próbálkozásai az ember felé. És mindnyájuknak közös az eredete, az anyja; mindnyájan ugyanabból a mélységből jövünk és mindnyájan ennek a mélységnek a kísérleteként és kölykeként törekszünk saját célunk felé. Megértjük egymást, ám megfejteni csak önmagunkat tudjuk.”
Hermann Hesse: Az ösvény sejtéséről
„Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak.”
Alexander Dumas

„És majd amikor sok út nyílik meg előtted, és nem tudod, melyiket válaszd, soha ne találomra dönts. Ülj le és várj.
Lélegezz mélyeket, olyan önbizalommal, mint az első nap, amikor világra jöttél.
Ne hagyd, hogy bármi eltérítsen, elvonja a figyelmed, várj és csak várj.
Ülj mozdulatlanul, csendben és hallgasd a szíved.
Amikor aztán megszólal, kelj fel és menj arra, amerre a szíved húz.”
Susanna Tamaro: Csak a szívedre hallgass