“Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás. Amikor a gyorsan jövő, irgalmatlanul erős ösztönös érzést megpróbálják agyból kimagyarázni. Miért? Mert nem merik vállalni az érzéssel járó fájdalmat. Pedig változtatni csak akkor lehet, ha valaki kimondja azt, amit valójában érez. Akkor is, ha fáj. Majd ezek után jön a kimondott, fájdalmas dolgok elfogadása. Sokan persze türelmetlenek. Még végig se vitték az egész folyamatot, már megoldást szeretnének. Urak, hölgyek, anélkül, hogy elfogadnák a változással járó fájdalmat, nem lesz megoldás!”
Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és felsőbbrendűség
ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden
felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy – egyszerűen csak vagy. Egy kis
bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa… az nem számít – te te vagy. Rád
van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb
csillagra. Egy madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik
Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne
belőle.
Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek
megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és
senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű.
Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló.
-
Ami a megérzések, és az álmok világából jön hozzád, annak logikus helyet
kell találnod a fizikai világban, mert csak így tudod irányítani és
ellenőrizni őket.
Szeretnéd megmutatni magadat és az ötleteidet, és
készen állsz arra, hogy megmutasd, mekkora hatalom és erő rejtőzik
benned. Ezen kívül biztonságra és stabilitásra is vágysz.
-
Arra használod a képességeidet, hogy a tudatalattid birodalmából
elővarázsold az álmaidat, aztán pedig létrehozd és megtestesítsd őket a
fizikai világban.
Ezáltal új ciklus érkezik ebbe a világba.
A
kezdeti szikrát az álmaid rezgésének a ritmusa hozta létre, mint ahogy a
fogantatás szikrája létrehozza a lelket.
Jelenleg a tudatos elméd
birodalmában történnek az események.
Ebben az időszakban van elég
erőd és hatalmad ahhoz, hogy létrehozd és megtestesítsd az álmaidat.
Vigyázz
arra, hogy az új valóság, amit most létrehozol, jó szándékra épüljön.
Azt
se felejtsd el, hogy minden hatás ellenhatást vált ki, és emiatt
hasznot tudsz húzni a döntéseid következményéből, de az is megtörténhet,
hogy szenvedni fogsz miatta.
A változás hatalma benned él, te
formálod a jövődet. Biztosan tudd, hogy mit akarsz, mert ha az
akaratoddal tudod formálni a dolgokat, felfedezed önmagad.
-
A kulcs a választásban van. Ösztönösen választasz, a pillanat csábításának engedve, vagy múltbéli tapasztalatok által vezetve, vagy tudatosan döntesz saját utadat és a legfőbb jót tekintve mind a magad, mind mások számára? Döntésed mindenki mást befolyásol, mivel te is az Egy része vagy, te is mindenki más vagy. Mivel te vagy az isteni forrás, amelyből minden dolog származik, istenséged felhatalmaz, hogy a Teremtő légy, akit egész életedben kerestél.
Az vagy. A választó vagy. A választási lehetőségek pedig végtelenek, akárcsak te.
Everything At Once
As sly as a fox, as strong as an ox As fast as a hare, as brave as a bear As free as a bird, as neat as a word As quite as a mouse, as big as a house
All I wanna be, all I wanna be, oh All I wanna be is everything
As mean as a wolf, as sharp as a tooth As deep as a bite, as dark as the night As sweet as a song, as right as a wrong As long as a road, as ugly as a toad
As pretty as a picture hanging from a fixture Strong like a family, strong as I wanna be Bright as day, as light as play As hard as nails, as grand as a whale
All I wanna be, all I wanna be, oh All I wanna be is everything
As warm as the, the sun, as silly as fun As cool as a tree, as scary as the sea As hot as fire, cold as ice Sweet as sugar and everything nice
As old as time, as straight as a line As royal as a queen, as buzzed as a bee Stealth as a tiger, smooth as a glide Pure as a melody, pure as I wanna be
All I wanna be, all I wanna be, oh All I wanna be is everything
-
Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
-
a Boldogságról
Így érvel az ostoba: ez a föld az enyém, ezek itt az én gyermekeim. Ime minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak. Hallgatói megkérdezték: – Miért ostoba az efféle gondolkodás? - Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod; ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tied marad. Ez az igazi boldogság!
-
A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.
Harag nem old fel haragot – a szeretet mindent felold.
-
“Egy tanítvány egyszer így panaszkodott:
- Mester, miért nem feded fel soha történeteid értelmét?
- Mit szólnál ahhoz – felelte a mester -, ha valaki gyümölccsel kínálna, de megrágná, mielőtt odaadja neked?”
-
Hosszú-hosszú idő eltelt, amikor néhány lélek olyan tudatosságot ért el, hogy elkezdett emlékezni az eredetre.
Felismerték létezésük okát és onnantól tudatosan keresték és vállalták a tapasztalást, hogy mielőbb végére érjenek feladatuknak. Az út így is, több százezer élet alatt volt csak teljesíthető, de legalább nem öntudatlanul tévelyegtek a létezésben!
/ Azokat, akik tudatosan járnak az útjukon, mert tudják honnan, s hová tartanak, ezentúl jógiknak fogom nevezni. /
Látták a jógik, hogy sok a tapasztalni való, hosszú az út, ezért elkezdtek kitalálni különféle módszereket, hogy felgyorsítsák a lelki folyamatokat. Így alkották meg: - a koncentrálás technikáját, hogy a tapasztalásra sokkal jobban oda tudjanak figyelni - a kontemplálást, hogy a tapasztalás ne csak felszínes legyen, hanem a dolgok mélyére hatoljon - a tudatállapot módosítást, mert azzal tudtak utazni saját tudatukban - különböző meditációkat, melyekkel kitágították a tapasztalás határait Ezen hatékonyabb módszerek alkalmazásával, már hamarabb elértek az út végére, így az, lerövidült pár tucat élet hosszra.
Van egy fiú, aki a 14. szülinapjára lovat kap. A faluban mindenki azt mondja: “De csodás, lovat kapott.”
A zen mester azt mondja: “Meglátjuk!” Két évre rá a fiú leesik a lóról és kitöri a lábát. A falusiak azt mondják: “De szörnyű!” A zen mester azt mondja: “Meglátjuk!” Aztán kitör a háború, minden fiatalnak harcolnia kell, kivéve a fiút, mert neki a lába kampec. A falusiak azt mondják: “De csodás!” A zen mester azt mondja: “Meglátjuk!”
-
„Azt mondják, ha tudni akarod, mit tettél a múltban, nézd meg jól a testedet most. Ha tudni akarod, mi vár rád a jövőben, nézd meg jól, mi lakik a szívedben most.”
Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
-
Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött: – Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta: – Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta: - Ne egyél cukrot! Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő: – Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. Gandhi azt válaszolta: – Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”
Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.
-
Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
-
Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
-
Ha valaki állandóan nyesegeti magát, hogy mindenkinek tessék, hamarosan egy senkivé válik.
-
A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága. A képzelőerő fontosabb, mint az ismeret.
-
A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők. De az ember magasabb rendű akar lenni másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről, aki többé nem akar felsőbbrendű lenni, aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki. Olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp, aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám. Már fogalma sincs arról, hogy mi az az “én”. Az “én” eltűnése az ártatlanság.
-
- Menj ki az esőre, emeld fel a fejed, a karodat az ég felé. Az majd meghozza neked a felismerést. Másnap a tudós bosszúsan mondta a gurunak:
Követtem a tanácsodat, a víz befolyt a nyakamba, teljesen hülyének éreztem magamat.
- Jól van – válaszolt a guru. – Első felismerésnek ez nem is olyan rossz!
-
„Ugyanúgy az ember, aki álmában pillangónak képzeli magát, nem lehet biztos abban, vajon csakugyan ember-e, vagy pillangó, aki embernek álmodja magát”
-
Egyszer egy fiatal szamuráj felkeresett egy zen szerzetest. Tisztelettel köszöntötte és elmondta, hogy azért jött, hogy megkérje a szerzetest, mondja el neki mi a menny és mi a pokol.
- Te akarod tudni mi a menny és a pokol? Te aki a saját ruháját sem tudja felvenni normálisan, te, aki a saját kardját sem tudja tisztán tartani? Koszos és mocskos vagy. Így mersz elém állni? Szégyellhetnéd magad.
A szamuráj arca elvörösödött a méregtől, a szemében a gyűlölet lángja lobogott, a teste remegett az idegességtől. Egész lényét elöntötte a düh, a gyűlölet, a harag. Előrántotta a kardját, hogy leszúrja a szerzetest.
Ekkor a szerzetes megszólalt:
- Ez a pokol
A szamuráj hirtelen elengedte a kardját. Gondolatok kavarogtak a fejében. Elszégyellte magát, mert megértette a szerzetes szavait, aki még az életét is kockára tette a tanításával. A hála és a meghatottság könnyei csorogtak végig az arcán.
- Ez pedig a menny – mondta a szerzetes.
-
Az öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy egy nagy harc dúl a lelkében. A harc két farkas között zajlik. Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel. Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: “és melyik farkas fog győzni”?
Az öreg azt válaszolta: “amelyiket etetem.”
-
Mikor vagyunk vakok…?
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: – Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút… A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: - Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek- előtte az enyémek voltak.
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt…hogy mi is az az önzetlenség és hogy ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben…
-
A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert. Az ember szépsége összhangot termet a házban. Az otthon összhangja rendet teremt a hazában. S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.
-
Ki az igazán szegény?
A nagyon gazdag apa egy napon elvitte fiát országot járni, azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegényen élnek az emberek. Egy pár napot eltöltöttek egy nagyon szegény család farmján. A hazafelé vezető úton az apa megkérdezte fiától, milyen volt az utazás?
- Nagyszerű volt, papa!
- Láttad milyen szegénységben élnek az emberek?- kérdezte az apa.
- Ó igen.- válaszolta a fiú.
- Akkor meséld el nekem, hogy mit tanultál az utazásunkból!- mondta az apa
A fiú így válaszolt:
” Láttam, hogy nekünk csak egy kutyánk van, nekik pedig 4.
A mi úszómedencénk a kertünk közepéig ér, az ő tavuk végtelen.
Nekünk importált lámpásaink vannak, nekik a csillagok világítanak éjjelente.
A mi udvarunk az előkertig ér, ők birtokolják az egész horizontot.
Nekünk egy kicsi birtokunk van, az ő mezeik túllépnek a látóhatáron.
Nekünk szolgáink vannak, ők másokat szolgálnak.
Mi vesszük az élelmet, ők saját maguk termelik.
Bennünket falak vesznek körül, hogy megvédjenek, nekik barátaik vannak, akik megvédik őket.”
Az apa szóhoz sem tudott jutni. Végül a fiú hozzátette:
“Köszönöm apám, hogy megmutattad milyen szegények vagyunk!
-
Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bontanak fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: “Egérfogó, egérfogó”! A tyúk ránéz, és azt mondja:- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort. Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala…
-
gyanú
Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj. Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.
-
Aki önnön magát nem szeretheti, senkit sem szerethet. Aki szégyenli testét, szégyell minden élő elevent. Aki piszkosnak tartja testét, el van veszve. Aki a már születése előtti adományokat nem tiszteli, soha semmit nem fog tisztelni igazán.
-
Minden, minden és minden egyes dolog fontos.
És semmi, ami jó, nem megy gyorsan.
-
Ha már mindenáron tanácsra vagy éhes, nézd meg, a tanácsadó hogyan él.
-
Nem az a boldog,akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Ne siess túlzottan, mert a lelked lemarad a tested mögött.
-
Mindenki a szívében hordja a saját világát
Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is – válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, – válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.
Az isteni zene állandóan ott szól bennünk, de az érzékek élete annyira zajos, hogy elfojtja ezt a csodás dallamot, mely különbözik mindattól, amit hallgatás útján érzékelhetünk, és jóval felsőbbrendű minden érzékszervekkel felfogható valóságnál.
-
a főúr, aki a sárkányokat szerette She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát sárkányokkal. Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi sárkányt, és eszét vesztve menekült ki a házából. Ebből látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A sárkányok hasonmását szerette, de az igazi sárkánytól irtózott.
Egyszer régen Csuang Csou azt álmodta, hogy õ pillangó, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud Csouról. Hirtelen azonban felébredt, és íme, õ volt az, a valóságos Csou. Most aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillangó álmodja éppen, hogy õ Csou? Pedig Csou és a pillangó között biztosan van némi különbség, íme, ezt nevezem a dolgok átalakulásának.
Csuang-ce álmában pillangó lett, és Csuang-cérõl semmit nem tudott. íme, a lét ily könnyen alakul, a változások határtalanok. A halhatatlan lelkek szigetén a forrásvíz elapad, nem buzog, s ki egykor Tungling büszke ura volt, a Kék Kapunál vet dinnyemagot. Ezt látván érdemes törekednünk? Mindig így jártak a hatalmasok.
A bölcs nem az, aki soha nem szenvedett, hanem, aki átélte és legyőzte a kétségbeesést!
-
Ha a természetünket okoljuk hibáinkért, attól még nem változik meg hibáink természete.
-
Tanuld meg a víztől követni utadat, Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, Tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen: Hogyan kell életed leélni csendesen. Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred: Hogy kell szépen élni és szépen halni meg. Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg, Tanulj a rózsától tisztán maradni meg. Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed, Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. Tanulj az árnyéktól alázatos lenni, Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. Tanuld négy évszaktól ismerni az időt, Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd. Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj. Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj. Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya. Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses, Tanulj kismadártól: szabadon repülgess. Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő, Mindentől tanuljál, mert minden veszendő. Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, Tanítson, mi meghal, s léted örökre legyen!
“Hagyd el a rossz szokásokat akkor is, ha arra atyáid tanítottak, és gyakorold a jót akkor is, ha ellenségeidtől tanultad azt. Hiszen nem nyeled le a mérget akkor sem, ha anyád nyújtja, viszont az aranyat ellenséges kézből is elfogadod.”
-
Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.
Igyekezz magadat kívülről is látni: aki csak másokra figyel, az tévesen ítél és ügyefogyottan cselekszik.
-
Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.
-
Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra. A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt: - Mi az, hogy élet? Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg: -Az élet nem más, mint állandó kibontakozás… A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott: -Az élet csupa nyalánkság és boldogság! Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül: -Az élet csak munka és vesződség! A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta: -Nem, az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást… Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból: -Az élet a sötétség elleni állandó harc. Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét: -Az élet csupa könny, semmi más, csak könny. És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat: -Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem… – mennydörögték. Fenségesen körözött az erdő felett a sas: -Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta a magasból. A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába: -Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt… Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly: -Az élet – kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak… De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra. A lakodalomról hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól fáradtan, levetette magát a fa alá, és mintha a pintyhez szólott volna, felsóhajtott: -Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése… Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt: -Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.
A nevetés is, az érintés is olyan fajtája az emberi közléseknek, amely beszédesebb a szavaknál.
-
A lélek erejét és nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint ha lemondunk a bosszúról, és megbocsátjuk a sértést.
-
Ki tudja, melyik jön előbb: a következő élet vagy a holnapi nap.
Azt mondják, egyes életek összekapcsolódnak az időn is túllépve. Összeköti őket egy ősi erő, amely korokon át hat: a végzet!
-
Úgy éld az életed, mintha egy híd lenne! Kelj át rajta, de ne építsd rá a házad!
Ne bánts meg senkit és semmit, ne zavard meg mások harmóniáját, mert ők is te vagy.
-
Van valami, amihez nem fér kétség. Ahhoz a tényhez, hogy a “minőség lehetősége” bennünk rejlik. Ezt nevezzük pradzsnának. Mindent tagadhatsz, kivéve, hogy jobbá válhatsz, ha akarsz. Tűnődj csak ezen bátran!
-
Amit a szem lát, nem látja ugyan a szív, de a látvány hatása beszivárog a lélekbe. Amit a szív lát – üzenet: a lélek üzenete a gondolatoknak.
A Namaste szó jelentése: ,,meghajlok a benned lévő isten előtt” A bennem élő fény (Isten) tiszteli a benned élő fényt (Istent)
Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceán mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.
-
Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.
“Választhatnám a csillagokhoz vezető utat, de én inkább azt választom, amelyikre szükségem van.”
Nick Drake
- Jó lenne mindig ilyen bölcsnek lenni..mikor az embert elviszik messzire az illúziói a saját életétől. Néha jó a csillagok felé vágyakozni, de annak mindig zuhanás a vége..de legalább volt az a mindent feledtető vágyakozás is…
Szélsőségek a Természetben, a politikai életben, az egyéni vélemények és megélések terén…
Einstein szerint:
“Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”
Magam is így tapasztalom… A fizikai sík, az aktuális tudati állapot kivetülése, mind egyéni, mind kollektív szinten. Ami megvalósul a fizikai síkon, az máshonnan indul. És bár gyakorlati értelemben is sok mindent meg kell tennünk, a nehézségek megoldása még sem csak ebben rejlik…
Mennyire vagyunk képesek indulat, gyűlölet, ítélkezés nélkül Jelen Lenni?
Amíg saját démonainkkal küzdünk, vagy éppen igyekszünk őket kizárni, addig nem nagyon…amíg önmagunk számára értéktelenek, elesettek, kevesebbek vagyunk, addig nem jöhet szóba mások elfogadása sem. Amíg azt gondoljuk, hogy a mi igazságunk az egyedül elfogadható ebben a világban, addig nem tettünk mást, mint azt, hogy egyéni “hiányosságainkat” kívülről próbáljuk kompenzálni…düh és erőszak születik bennünk.
Ha legalább felismertük, az már fél siker!
És megint ott tartunk, hogy a változás az egyén felől indul, a belső folyamatok segítenek minket hozzá, hogy harmóniában létezzünk a külvilággal, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani.
Amikor képesek vagyunk önmagunkat szeretettel, elfogadással szemlélni, akkor képesek leszünk másokat is így fogadni az életünkben. Amikor önmagunkkal gyengédek vagyunk, akkor képesek vagyunk másokkal, helyzetekkel, eseményekkel is gyengédek, elfogadóak lenni.
A gyengédség és elfogadás nem azonos a beletörődéssel, nem azonos az alárendelődéssel!!!
A Valódi Szeretet autentikussá, őszintévé tesz bennünket.
Őszintén vállaljuk önmagunkat, a véleményünket, anélkül, hogy bólogatást várnánk kívülről és anélkül, hogy másokat feltétlenül meg kellene győznünk!
GYAKORLAT
Csendesedj el kicsit kérlek, gyújts meg egy gyertyát, csukd be szemed egy ideig csak figyeld a lélegzeted, és engedd magad ellazulni…. Idézd fel magadban azokat a helyzeteket, eseményeket, személyeket, akik, és amelyek általában feldühítenek.
És figyelj most továbbra is kérlek a dühödre…engedd kitágulni, engedd megnövekedni és közben lélegezz orrodon be, szádon ki. Annyira mélyítsd a lélegzeted, amennyire Neked az adott pillanatban jólesik. Maradj a folyamatban még akkor is, ha legszívesebben elmenekülnél!
Lassan engedd csendesedni az érzéseidet…amennyiben megengedted, hogy kitáguljanak, a csendesedés szinte automatikusan bekövetkezik, és bár jobban érzed magad, ennek ellenére maradhatott egy-két kritikus helyzet, ami még mindig dühít…lehet, hogy már nem olyan erős, mint eddig, de még mindig dolgozik benned a harag, vagy más – általunk – negatívnak címkézett érzelem.
Amennyiben így van, kérlek figyelj most ezekre az érzésekre, érzelmekre, és nézd meg, hogy észre veszel-e magadon valamilyen fizikai érzetet. Maradj a folyamatban, lélegezz orron be, szájon ki. Fogd meg az egyik kezeddel a homlokodat, a másikkal a tarkódat és lélegezz tovább…engedd áramlani, örvényleni magadban az érzéseket. És most csak figyelj…
Indulj el egy kicsit visszafelé az időben és engedj felbukkanni egy-egy érzést, helyzetet a gyerekkorból, vagy a távoli múlt valamelyik pontjáról, ami nagyon hasonlít arra, amit most érzel…és közben lélegezz folyamatosan orron be, szájon ki…
Vizsgáld meg az emléket, lélegezz, engedd kitágulni a fájdalmat, félelmet, dühöt, stb. és lélegezz.
Lehet, hogy szomorú leszel, lehet, hogy sírnod kell, kérlek engedd meg magadnak! És az is lehet úgy érzed majd, mintha lekerült volna rólad egy páncél. És lélegezz!
Közben elengedheted a homlokodat és a tarkódat…lélegezz.
És amikor úgy érzed, hogy kellőképpen megnyugodtál, hogy az érzések lassan elcsendesednek benned, akkor olvasd el a következő megerősítést:
Szeretetre méltó vagyok! Örülök, hogy nő/férfi vagyok! Őszintén kifejezhetem az érzéseimet, a gondolataimat. Rendben van a számomra, hogy önálló világképpel rendelkezem, hogy az vagyok, aki vagyok! Elfogadom, hogy szükségleteimért, érzéseimért, viselkedésemért felelős vagyok.Teljesen rendben van, hogy a magam módján teszem a dolgokat és el tudom fogadni, hogy mások is így tesznek. Szeretetre méltó vagyok függetlenül az életkoromtól, a külsőmtől és egyéb tényezőktől!
SZERETETRE MÉLTÓ VAGYOK!
Amikor elolvastad ezt a szöveget, akár többször is egymás után, akkor lélegezz megint jó mélyet és kérlek, hogy lassan állj föl, tedd be a kedvenc zenédet, bármi legyen is az, maradj egy kicsit állva, és ahogy hallgatod a zenét, engedd közben megmozdulni a tested. Engedd, hogy most a tested vezessen!
Oldódj bele a mozdulatokba, oldódj bele önmagad szeretetébe, elfogadásába.
És amikor ezt a folyamatot rendszeresen alkalmazod, akkor lassan indulat, keserűség, vagy félelem nélkül leszel képes a világ felé fordulni…ha Te is úgy akarod! Ha azt választod…
Tennünk kell azért, hogy önmagunk és a világ változásit segítsük, hogy jobban legyünk a világban, hogy tudjunk valódi szeretetet adni, és a világ is jobban legyen általunk.
Nap, mint nap figyelmeztetnünk kell magunkat erre!
És ismét egy Einstein idézet:
“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban hiszel, hogy a világon minden varázslat”…”
Ahol lakat van, ott bizonyosan izgalmas dolgok lehetnek...
“Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?… S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?… Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” Mahatma Gandhi
“Az emberek nagy része úgy él, hogy azzal gyilkolja önmagát. Lehet hogy harminc, negyven évbe is beletelik, amíg megölik magukat a dohányzással, ivással, a stresszel, vagy a mértéktelen evéssel, de azért ez ugyanúgy öngyilkosság.” Dan Millman
A szenvedélyek lélektana és biológiája
Szenvedélyeink 1995; Buda Béla
…A hozzászokás és szenvedély olyan kémiai anyaghoz vagy viselkedésformához alakul ki, amely “jó” hatást gyakorol a szervezetre vagy az élményvilágra, amely valami kielégülést ad, különleges lelkiállapotot idéz elő, vagy valamilyen űrt tölt be, illetve kellemetlen érzést, nyugtalanságot old.
De ritka az olyan eset, amikor ez a hatás egyértelmű és jól magyarázható. Minden szernek összetett a hatása, és a szervezet különböző állapotaiban másként érvényesül. Néha az ismert hatások mellékhatásaihoz alakul ki könnyen hozzászokás. Az ember hihetetlenül leleményes, hogy megtalálja a hozzászokásra alkalmas anyagokat, amelyekkel legalábbis a visszaélésszerű használat terjed el.
Nagyon sok “népi” kábítószerről tudunk. Ezek használatát azonban a kultúrák elég jól szabályozták, a modern értelemben vett hozzászokás vagy szenvedély ritkán jön létre. Európában és Ázsiában ősidők óta ismerték a mákfőzet kábító, zsongító hatását (“mákony”), de komoly hozzászokásról nem tudunk, csak Kelet-Ázsiában jelentek meg az ópiumevők és ópiumszívók. Az ópiumbarlangok sajátos légköréről és az ópiumhoz hozzászokottak élményeiről plasztikus képet fest a múlt század elejéről Thomas De Quincey könyve, az Egy angol ópiumevő vallomásai. A kínai és általában a kelet-ázsiai ópiumtermelésnek és helyi ópiumkulturának egyébként nagy szerepe van a hatvanas évektől kezdve Nyugaton meginduló droghullámban. Hollandiában például kínai közvetítéssel terjedt el ekkor az ópium, majd a heroin.
Az ópium és a heroin eleinte tiszta tudatot, boldogságérzést, lebegő állapotot, különleges belső békét okoz, enyhe felhangoltsággal, passzivitással.. Ám amikor kezd kiürülni a szervezetből, megjelennek a hiánytünetek. A tolerancia fokozódása és az adagnövelés folytán különféle mellékhatások is jelentkeznek (székrekedés, izzadás, étvágytalanság, libidócsökkenés stb.). Aki nagyobb adag morfinszármazékot fogyaszt, semmilyen fájdalmat nem érez, frissnek érzi magát, nyugodtnak, elégedettnek, felszabadultnak. Sokak számára ez a hatás a fontos. Mások a kellemes kábulatot, a sajátos “feldobottságot” érzékelik.
A társas környezet szerepe. Sok függ a társas környezettől is. Vannak drogfogyasztó kis csoportok, amelyek egyes speciális hatásformákat kultiválnak. Az emberi környezettől függően van, aki átadja magát a szer élvezetének, van viszont, aki a drog hatása alatt különböző tevékenységekbe bonyolódik. Sokszor éppen az a szer használatának értelme, hogy megkönnyít bizonyos cselekvést. Máskor épp az a vonzó, hogy a szer felment mindenféle aktivitási kötelezettség alól.
A kémiai szerek ritkán adagolhatók pontosan, a piacon különféle keverékekben érhetők el. Gyakran maguk a közvetítők, a kereskedők vegyítik őket idegen anyagokkal (legtöbbször közönséges cukorral, vagy olyan közömbös anyaggal, amilyet például a gyógyszerek tablettázásához is használnak). A kialakult hatásban gyakran nehéz elkülöníteni az ún. placebohatást, vagyis a szerhasználó várakozásai és önbecsapásai miatt előálló belső változásokat a különböző kémiai keverékek és koncentrációk hatásairól.
A tapasztalt kábítószer-használó általában komoly ,anyagismeretre” tesz szert. Egy idő után már nehéz becsapni, ám sokszor kénytelen elfogadni a rossz “árut” is, ha nincs más, és ha a belső igény – többnyire az elvonási tünet – sürget.
Még szakembereknek is nagyon nehéz elkülöníteniük, mi a kémiai szer tiszta hatása, és mennyit számít az örömérzetben, felszabadultsági reakcióban az elvonási tünetek enyhítése vagy megszüntetése.
A “boldogságmolekula”.
A nagy hozzászokási potenciállal rendelkező kémiai szerek esetében a hatást egyértelmű neurobiológiai mechanizmusok biztosítják. A morfiumszármazékok esetében az, hogy kémiai szerkezetükben hasonlítanak ahhoz az agyi hírvivő-molekulához, amely belső jutalmazási funkciókat tölt be, elégedettséget, jó közérzetet okoz (“boldogságmolekula”, endorfin-endogén morfinszármazék). Ennek a molekulának meghatározott idegsejteken, sőt testi sejteken is olyan kémiai fogadóállomásai (receptorai) vannak, amelyekhez a morfinszármazékok kötődni tudnak. E kábítószerek bevétele tehát mintegy “meg nem érdemelt” jutalomtömeggel árasztja el a szervezetet Természetes, hogy ez lefékezi azokat az erőfeszítéseket, amelyek révén a személyiség eladdig igyekezett megszerezni magának belső jutalmait, örömeit.
A belső jutalmazó rendszerbe való beavatkozás miatt morfinszármazékok ismételt, a saját kezdeményezésre történő használata (merthogy e szerek orvosságok is lehetnek, és megvan a megfelelő orvosi javallatuk), már visszaélésnek minősül, hiszen nagyon hamar kialakul a hozzászokás, és akkor a viselkedés belső vezérlése “rövidzárlatossá” válik, minden leegyszerűsödik, a szer lassanként mindent pótol. A viselkedés a szer megszerzésére és bevételére szűkül be, mert ezzel nyomban bekövetkezik a “boldogság”, a nagy nyugalom, annak illúziója, hogy minden nagyszerű.
Lelki öröm- hibás jutalmazási rendszer. Ez a “rövidzárlatos” mechanizmus minden szenvedély esetében érvényes, a viselkedési függőségek vagy addikciók esetében is. Az így elérhető öröm, bármiből ered is, olyan hibás jutalmazási rendszert alakít ki, amely mindent háttérbe szorít, minden korábbi értéket elhalványít.
Kisebb mértékben így van ez a dohányzással is. Az igazi dohányos nyugtalan, feszült, szorongó, amíg rá nem gyújthat, majd az első elszívott cigaretták élvezete megnyugtatja, feldobja. A rágyújtás és az első füstadagok leszívása utáni sóvár öröm és az arcon látható nagy kielégülés önmagában is fontos minta a környezet számára. A gyerekben például gyakran ez okoz vágyat, hogy ők is megismerjék ezt a “jót”. Az alkoholfüggők is éreznek ilyen “csúcspontot”, amikor az élvezet szinte látható az emberen. Később a legtöbben csak “rátöltenek”. Az átélt szükséglet, a szer keresése, a mohó, minden figyelmet elfoglaló fogyasztás, a megkönnyebbülés és relaxáció már a létrejött hozzászokás jele.
A szerekhez kialakult kötődés eseteiben később a viszonyok összezavarodnak. Az elvonási tünetek és a mellékhatások megváltoztatják a képet. Vannak fázisok, amikor már a szer nem esik jól, mégis fogyasztani kell, mert a hiánytünetek erre kényszerítenek. A krónikus alkoholistának már nincs kedvenc itala. A hozzászokás “napfényes időszakaiban” még rendszerint jellegzetes ivási szokások vannak, egy vagy két italfajta adja a fogyasztás zömét. A későbbi szakaszokban már mindegy, mit iszik valaki, csak alkohol legyen (“csak ártson”, ahogy a népnyelv mondja).
A viselkedési szenvedélyekben is megvan a sóvárgás, az erős kielégülési motiváció, élvezet és megnyugvás a cselekvési láncolatban. A játékszenvedély rabja huzamosan foglalkozik azzal, hogyan juthatna el a játékhoz, néha fondorlatosan bújik ki kötelezettségei alól. Szerez pénzt, majd nagy izgalommal készül a játékhoz, ahol azután élénk, felszabadult, vidám.
Nemegyszer szinte eufóriás, vagy mániásan felhangolt viselkedést figyelhetünk meg. A játék közben már semmi sem érdekli a szenvedélyes játékost. Ha beszél, izgalmát, feszültségét adja ki, a többi játékost buzdítja, teátrálisan bosszankodik, gesztikulál, kiabál. A lóversenyen és más fogadójátékok során mindennapos az ordítozás, a “nagy jelenet” – ez a játék egyik kielégülése.
Lényegében a sportesemények “fogyasztását” is ilyen mechanizmusok motiválják. Labdarúgó-mérkőzések és -versenyek látogatása is ezért lehet egyfajta hozzászokás, és jelentkezik néha szinte szenvedélyszerűen, mert a “fogadás” ott is lezajlik, “tét” ott is van, és a “drukkolás” ugyanazt a sajátos izgalmat váltja ki, mint amit a kártyaasztalnál, a játékautomatánál vagy a lóversenyen élhet át az ember. Egy-egy “menet” zajlik le, valamilyen eredményre számít az ember, arra “tesz”, ha mást nem, érzelmi energiát. A játék folyamán a várakozás feszültsége eljut egy bizonyos csúcsig, majd hirtelen oldódik.
Az oldódás akkor is kellemes, ha valaki csalódik, ha veszít, mert egy már-már kellemetlen idegállapot szűnik meg. A játék izgalmának csúcspontján ugyanis a vegetatív idegrendszer “csúcsterhelésen” van, a szív erőteljesen ver, az erek kitágulnak, az izmok összehúzódnak, a figyelem már csak a játékra korlátozódik. A nyereség nagy öröm, kielégülés, de a veszteség után ott a vigasz: kezdődik az új játék, új lovak állnak a rajthoz, újra lehet keverni a kártyát, az automatába csak új érmét kell dobni, és kezdődik minden elölről. A hozzászokás szempontjából azok a játékok veszélyesek, amelyek hamar lezajlanak és sűrűn ismételhetők, tehát az izgalmat és az oldódást nagyon intenzív formában kapja a személyiség.
Az öröm és izgalom mértéke. Az intenzitás az élmény, a hatás szempontjából nagyon fontos tényező a hozzászokásban és a szenvedélyszerű kötődésben. Minél nagyobb az izgalom, minél erősebb a kémiai hatás, annál fontosabb a dolog a személyiség számára, annál jelentősebb helyet foglal el az élményvilágában.
A hozzászokás révén azonban az intenzitás idővel törvényszerűen csökken: vagy az említett tolerancia miatt, vagy pedig a megszokás, a megismerés általános mechanizmusán át. Ezért van, hogy mindig egyre nagyobb adagra van szükség a kémiai anyagokból, vagy mindig nagyobb tételekre a játékban, veszélyesebb helyzetekre az olyan szenvedélyekben, amelyekben a lelepleződéstől való félelem vagy a sikerért való izgulás a lényeges.
Az intenzitás a kémiai anyagok esetében a használati mód függvénye is. A szájon át (orálisan) történő fogyasztás esetén a felszívódás általában lassú, a lebomlás is elvesz a hatásból. Ilyenkor vagy a nagy mennyiségű, illetve a sűrűn ismételt fogyasztás növeli az intenzitást (az iszákosok egy része addig iszik, amíg “ki nem üti” magát), vagy a valamilyen más szerrel történő vegyítés. Nyugtatókat gyakran azért szednek alkoholfogyasztás mellett, hogy hamar kialakuljon a lerészegedés, és nagyon intenzív legyen az alkoholhatás.
Az orr nyálkahártyájáról és a tüdőből gyors a felszívódás, ezért sok kábítószert belélegeznek (a kokaint, a morfint, és a heroint). Leggyorsabban az injekciós alkalmazás hat, különösen, ha az injekciót vénába adják. Ezt különösen a heroinnal csinálják.
Az intenzitás keresése nyilvánul meg abban is, hogy a kémiai anyagot hozzászokásosan használók, amit csak lehet, oldatként,
A szenvedélyek lélektani hatótényezőit ugyan 1 lehet különíteni egymástól, de tudni kell, hogy többnyire sok tényező hat egyszerre egy-egy kémiai szer használata vagy egy-egy l függő viselkedésforma kapcsán, sőt ezek még egy emberben is különböző mértékben, “összetételben” érvényesülhetnek.
A főbb hatáselemek a következők:
Boldogságérzés- a morfin és a heroin fő hatása.
Szorongásoldás – az alkohol, a kokain, a marihuána, a hasis, a nikotin hatása.
Az alkoholról a pszichoanalitikus felfogás azt tartja, hogy az a “felettes én”, vagyis az emberben rejlő belső “morális hatóság” oldószere, és így főleg azt a fajta szorongást oldja, amely a belső követelményekből, a lelkiismeret szavából, a teljesítmény miatti aggódásból ered. Ezért is szokták az alkoholt használni a lámpaláz, a vizsgadrukk, a versenyláz oldására (“célzóvíz”).
De az alkohol szorongást oldhat szorongást keltő más lelki mechanizmusok befolyásolása révén. Például az alkohol oldja a társas visszacsatolásokból, visszajelzésekből származó szorongást, azáltal, hogy csökkenti az érzékenységet a visszajelzések iránt. Minden ember figyeli a többiek helyeslését, elfogadását, kritikáját, finom, apró jelzésekre is reagál. Sok embert ez tesz gátolttá, feszültté, s az alkohol már kis mennyiségben is csökkenti ezt a fajta feszültséget.
A nikotin a koncentrálóképesség javítása, a szellemi műveletek gyorsítása révén old szorongást. A dohányzó ember a rágyújtás után biztosabb önmagában, nem tart annyira a sikertelenségtől. A dohányzás szorongásoldó hatásában ismert mechanizmus, hogy a rágyújtással és a cigaretta (vagy különösen a pipa) szívásával kapcsolatos mozgások megkönnyítik a társas helyzeteket, a tárgyalásokat. Ez a leszokás után tűnik fel különösen a dohányosok körében. Sokáig nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudják, hova tegyék a kezüket a társas együttlétekben.
A legtöbb olyan kémiai anyag hatás, amely a tudatot erősen befolyásolja, a szorongást is oldja, a figyelem elterelése; felszabadítása révén.
Gátlásoldás.
Itt a már említett, a társas visszajelzésekkel kapcsolatos érzékenység csökkentése a lényeg. A személyiség már nem törődik azzal, hogyan ítéli meg viselkedését a környezet, lazább, könnyedebb és gyakran ténylegesen sikeresebb is lesz. A leggyakoribb társas feladat az ember életében a kommunikáció, a beszélgetés, a kapcsolatkötés. Ennek során minden ember kedvező képet szeretne kelteni önmagáról, azt akarja, hogy elfogadják, értékeljék. Ezért különösen figyel rá, hogyan viselkedik. A kémiai szerek gyakran elsősorban a másik emberre gyakorolt benyomást szabályozni igyekvő belső viselkedési kontroll oldásával teremtik meg a hozzászokás, a szükséglet, majd pedig a függőség alapját.
Ilyen módon tesz például “beszédessé” az alkohol. Ezt figyelhetjük meg a kocsmákban, amelyeknek egészen jellegzetes “alaprajza” van: mindenki beszél, de igazán senki sem figyel a másikra. Valószínű, hogy az alkohol az ilyenfajta gátlásoldás révén vált már az emberiség ősi korszakaiban a különböző rítusok, szertartások, ünnepi alkalmak részévé. Ilyen okokból használják a népi kultúrák is a révületkeltő anyagokat, Mexikóban, Dél-Amerikában, Afrikában a különböző gombák kivonatait, vagy az Arábiai-félszigeten és környékén a khat-cserje leveleit, amelyeket a társas érintkezések során – főleg a férfiak – rágcsálnak.
A szerves oldószereknek, például a ragasztóanyagok oldószerének (amit a ,szipuzáshoz” használnak) is ilyen hatása van. Ez főként a fiatalok körében kedvelt “drog”. Nem véletlenül, hiszen a fejlődő én számára serdülőkorban válik nagyon fontossá, hogy a másik ember fogadja el, figyeljen rá, szeresse, és ebben a korban a legerősebbek a kommunikációs gátlások. Emiatt van, hogy főleg társas helyzetben használják ezeket a szereket.
Kisebb mértékben e mechanizmus révén is hat a cannabis (a marihuána és a hasis hatóanyaga), az LSD, emiatt használják kábítószerként az amilnitritet. Ezt nevezik angol szlengben “popper”-nek. A “popper kapható” kiírást gyakran láthatjuk például holland nagyvárosok kávézóiban, bárjaiban. A kokainnak is gátlásoldó hatása van, emiatt gyakori a kokain társas használata.
A kommunikatív gátlásoldás fontos tényező a szexuális gátlások oldásában. Sok fiatal azért szokik rá bizonyos szerekre, mert ezek segítségével könnyebben közeledik a szexuális partnerhez, a gátlásoldás révén növekszik a szexuális teljesítőképesség, könnyebb az ellazulás. Némileg így is hat az alkohol, erősebben a kokain, sok emberben erőteljesen gátlásoldó az amil-nitrit stb. Az erős kábítószerek már nem gyakorolnak ilyenfajta hatást, a boldogságérzés, az eufória ugyanis mintegy feleslegessé teszi a szexuális kielégülés iránti vágyat. Jellegzetesen így hatnak az ópiumszármazékok, és kiváltképpen a heroin.
Örömérzet
Ezt tiszta formában a morfin és származékai nyújtják, de kisebb mértékben így hat a kokain is.
Révület, hallucinációk, a tudat kitágulása.
Sajátos hatás, még nem ismerjük pontosan. Valószínű, hogy ez a belső “utazás” a tudat sajátos átalakulása, az érzékelés kiélesedése, az ingerek újszerű felfogása, a különös képek, fényhatások, történetek vizionálása nagyon kellemes az ember számára, és utána általában hamar megjelenik a vágy az ismételt “útra kelésre”.
Sok szakember szerint az újfajta élménymódok, a megszokott környezeti hatások új érzelmi és hangulati megélése bizonyos mértékig fejlesztő hatású is lehet – sőt éppenséggel “tudattágító” drogoknak nevezik az ilyen hatást kiváltó kábítószereket. Mások, mint például Timothy Leary vagy a cseh származású Stanislav Grof egyenesen az “ifjúsági szubkultúra” pozitív eszközének tekintik a drogokat, és a használat felszabadítását ajánlják. (Leary a drogok kultuszának terjesztése miatt Amerikában börtönbe is került.)
Élénkítés.
A nyugati civilizációk teljesítményorientált légkörében a fáradtság, álmosság, gyengeség nemkívánatos jelenségeknek számítanak, a “gyorsító drogok” éppen ezért tudnak hozzászokást, szenvedélyt kiváltani. Főleg az amfetamin és származékai ilyenek, de ilyen sok fogyasztószer, anyagcsere-gyorsító, éberséget fokozó anyag is.
Klasszikus élénkítőszer a koffein. A kávéhoz és a teához “kórosan” is hozzá lehet szokni, különösen, ha más kémiai anyagokkal párosítják ezeket. Az alkoholfogyasztásnak is van egy fázisa, amelyben az élénkség, a teherbírás, a belső késztetettség fokozódik. A társas ivásnak, vagy a munkakezdéskor, illetve, az esti programok, feladatok előtti ivásnak éppen ez a funkciója. E fázisnak azonban nagy szerepe van a hozzászokásban.
A fáradtságot oldja a kokacserje rágása is. Dél-Amerikában ilyen célú használata terjedt el a népi kultúrákban. Ennek nyomán figyeltek fel a kokainra, mint kémiai anyagra a múlt század második felében, majd sajátos érzéstelenítő és nyugtató hatása miatt kezdték gyártani. A kokainoldat egyébként – mint szemészeti érzéstelenítőszer – forradalmasította a szemsebészetet. A khat rágása is a oldja a fáradtságot, élénkít.
Az “igazi” élénkítő drog azonban az amfetamin, ezt Európában leginkább az Aktedron nevű gyógyszer révén ismerik. Az amfetaminszármazékokat tartalmazó fogyasztószereket (Gracidin, Pondex, Dezopimon stb.) és a neuraszténiára vagy a szervi eredetű legyengülésre adott ilyen kémiai alapú élénkítőszereket (Centedrin) sorra ki kellett vonni a forgalomból, olyan sok hozzászokás és függőség alakult ki velük kapcsolatosan, nagyon sok szövődménnyel együtt.
Számos ,designer” drogkeverék is elsősorban élénkítően hat. jellegzetes például az ún. ,Speedball” (“gyorsító golyó” vagy “labda”), a kokain és heroin keveréke, amelyet ha vénán át juttatnak a szervezetbe, nagyon gyorsan élénkséget vált ki, hosszú ideig könnyűvé és éberré teszi a fogyasztót. Van élénkítő hatása a nikotinnak is.
Izgalom.
Itt a veszélykeresés, veszély-átélés, különleges célok elérése, majd az utána bekövetkező jótékony “kioldódás”, kielégülés, katarzis a cél. Ez főleg viselkedési függőségekben figyelhető meg. Számos szakember szerint a modern társadalomban az izgalom keresése alapvető szükséglet, bizonyos személyiségtípusokra ez a jellemző, de már függőségként jelenik meg bizonyos sportágakban vagy szórakozási formákban (magas hegyek megmászása, motorsportok, ejtőernyőzés stb.) Ilyenek a szerencsejátékok is.
Bizonyos viselkedésformák másodlagosan válnak szenvedéIlyé, ha a veszélykeresés “játszmája” kötődik hozzájuk. Ilyen például a kleptománia is, amikor a személyiség már nem tud lemondani a lopás izgalmáról. Sokszor leírták, hogy a kémek, az intellektuális bűnözők, a kommandósok, a kaszkadőrök és sok más, veszélyes foglalkozási ágat űzők között is sokan vannak, akik a kóros izgalomkeresésben találják a fő élvezetüket. Ilyenkor a kockázat, a veszély tétje a hajtóerő.
Ösztönkielégülés.
Ebben az esetben főleg bizonyos biológiai szükségletek és az ezek kielégítésével járó örömeffektusok válhatnak hozzászokás tárgyává, s vezethetnek már valamilyen okból veszélyes, ártalmas következményekhez. Így lehet például hozzászokni az evéshez. A bulimiás ember a jóllakás, a finom ízek élményéért eszik, ezzel egyidejűleg oldja az ösztönszerű belső feszültséget (például az éhség mardosó, kellemetlen érzését) is. Kielégít tehát egy alapvető, biológiai gyökerű késztetést. A falánkság önmagában is lehet szenvedély, de rendszerint más tényezők is társulnak hozzá. A túlevés vagy a nagy mennyiségű folyadékfelvétel például vegetatív izgalmat is okoz. Igen gyakori, hogy a “farkaséhség”, a bulimia, az ún. anorexia nervosával társul. Ennek során – éppen a testsúly és a testkép védelme érdekében – a (többnyire fiatal felnőtt) beteg nem eszik, hánytatja magát vagy hashajtókat szed, és kórosan lefogy. Egy bizonyos pont után aztán már veszélyesen lecsökken a táplálékfelvétele képesség, a leromlott szervezetet bármilyen enyhe fertőzés súlyosan károsíthatja. Előfordul, hogy a leromlás feltartóztathatatlanul halad tovább, és a szövődményekbe akár bele is lehet halni. Az anorexiás beteg (itt már nyugodtan lehet betegségről beszélni) általában a falánksága és alkalmi bulimiás periódusai miatt próbál fogyni, és nagyon gyakran a tüneti javulás után falánkká is válik.
Ösztönkielégülés van a különféle szexuális függőségekben is. A szexualitás, különösen férfiak esetében, nagy erejű belső feszültségforrás és kielégülési lehetőség. Ha a szexuális viselkedés valamilyen fajtájához nagy izgalom társul – különösen a serdülő vagy a fiatal felnőtt korban -, az adott viselkedésmód rögződhet, hozzászokás alakulhat ki; és mint fő kielégülési módhoz, később a személyiség már ragaszkodik hozzá. Az állatviselkedéstan, az etológia elmélete szerint ún. bevésődés jöhet létre.
Az ösztönkielégülés rendszerint a veszélykeresés izgalmával is társul_ Ilyen módon jön létre a voyeurizmus, a leskelődési hajlam, az exhibicionizmus, a mutogatás, de tulajdonképpen így alakulnak ki azok a különleges szexuális késztetések is, amelyeket a szadizmus és a mazochizmus fogalmával fejezünk ki.
Vannak kényszeres “erőszakolók”, akik mintegy hozzászoktak a szexuális kielégülés erőszakos megszerzéséhez. Függőségről akkor beszélünk, ha másfajta, így a normálisnak elfogadott szexuális kielégülés már nem érdekes, vagy egyenesen lehetetlen az illető számára, például azért, mert nem jön létre a kellő ingerülete állapot, férfiaknál a merevedés; és ha főleg ez a kielégülési mód jellemzi a személy nemi életét.
Gyakran van szenvedélyszerű elem a homoszexualitásban vagy az önkielégítésben is. Ez utóbbinál a tiltás tudata, az előbbi esetben a veszélytudat, a kóros izgalomkeresés (a partnerek váltogatása, a személytelen, sokféle veszéllyel, ártalommal fenyegető alkalmi partnerkapcsolat) sokban hozzájárul a szenvedélyszerű végkimenetelhez.
Utóhatások.
Nagyon sok szenvedélyformában fontos tényező a kémiai szerhasználat vagy a visszaélés jellegű viselkedés utáni nyugalom, lecsendesülés. a jó közérzet.
Fontos tényező lehet a szerhasználat utáni álmosság, érdektelenség, különösen .akkor, ha a személyiség számára éppen a külvilági hatások kikapcsolása, árnyékolása a fontos.
Nem specifikus hatások.
Ide azok a hatások tartoznak, amelyek csak másodlagosan vagy harmadlagosan kapcsolódnak magához a szenvedélyt kiváltó kémiai szerhez vagy viselkedésformához. Ilyen lehet egy közös élmény, a csoporthoz vagy közösséghez való tartozás. Sokan nem “belülről” igénylek az adott szert vagy viselkedési formát, hanem a csoport nyomására használják. Ez gyakran előfordul a szenvedély szocializációs előfázisaiban, ám később ebből is lehet valódi hozzászokás.
Néha a személyiség belső önépítkezéséhez van szükség mintára. A gyerek vagy serdülő például a felnőtt szerepeket keresve gyújt rá, esetleg a divatos életforma igenlését éli át a finom cigaretták fogyasztásában. Minden változatból kialakulhat hozzászokás, szenvedély.
A világon semmi sem olyan védtelen, mint a remény. - Antoine de Saint-Exupéry -
"Nem tudod felkelteni azt az embert, aki csak tetteti, hogy alszik." - Navaho indián bölcsesség -
Az életben, eltérően a sakktól, a matt után is folytatódik a játszma. - Isaac Asimov -
"Kötődni hozzá vagy elutasítani azt, a dualizmus régi játéka a tudatlanság birodalmában." - Tenzin Wangyal Rinpoche -
˙ Soha ne add fel ˙ "Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, milyen magasra tudsz ugrani. Arról szól, hogy milyen gyorsan állsz talpra."
Jim Morrison: Megalázva Köszönöm Uram, hogy nem ismerjük szándékaid. Mindannyiunkat vakká tettél. Remény nélkül, élve eltemettél gigantikus csapdádba. Élek és haldoklom. Remélem, te azért jól szórakozol!
˙ "Az élet, mely sok veszéllyel néz szembe, mulandóbb mint egy szél által űzött vízbuborék. Nagy csoda, hogy van időnk ki- és belélegezni, s az alvásból felébredni." - Nágárdzsuna -
"Kell a csend, hogy létezhessen a hang." - Bohumil Hrabal -
˙ "Végül is semmivel sem meglepőbb dolog kétszer születni, mint egyszer." - Voltaire -
˙ Mi az élet? Őrület. Mi az élet? Hangulat. Látszat, árnyék, kábulat, Legfőbb jói: semmiségek; Mert álom a teljes élet, Holmi álom álma csak! - Don Pedro Calderón de la Barca / Az élet álom [Segismundo, II.
- mára ennyi, aki szeretné gondolja tovább és fessen képeket hozzá, mert a fantázia kimeríthetetlen..folyt.köv.
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
HelenKeller
“Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.”
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Ernest Hemingway
“Elég furcsa az, hogy amikor kapsz valamit az élettől, akkor valami mást elveszítesz. Az egyensúly mindig megmarad. Az élet ad, és elvesz.”
“Valóságnak azt nevezzük, ami nem múlik el akkor sem, ha már nem hiszünk benne. “
“Az ember tulajdonsága, a megszerzett tudás továbbadásának igénye. De kérlek, ne varrj zászlót semmilyen ideából. A legszentebb gondolat zászlaja alatt is háborúskodás indul el. Hiába látszik a cél szépnek és logikusnak, a toborzott sereg csoportjának felállításával automatikusan megszületik a kívülállók tábora is. A megosztás EGYSÉG-ellenes, és előbb-utóbb háborúsághoz vezet. Az emberiség érdeke az INTEGRÁCIÓ. Ha nem lenne senki, aki beállna valamilyen zászló alá, felvéve a mundért, nem lenne háborúskodás a világon. … Mindenki egyéni úton jár. … A tapasztalatszerzés egyéni ügy.”
Theodor: A félelem hatása az életre
Nem is tudnám másként kezdeni ezt az évet csakis MIA írásával, amit a blogjában olvashattam
“Legyen ez az esztendő a felismerések, a megvalósítások, a szent változás, a szent teremtés éve, és kívánom, hogy ebben a változásban egyre többen és többen ébredjenek Önmagukra, egyre többen és többen találják meg a boldogságukat, a boldogulásukat!
Sokan ünnepeltek az elmúlt éjszakán, és talán sokan elvonultak a Csendbe, hogy egy kis számvetést készítsenek mindarról, ami az elmúlt időszakban – évben – történt, és arról, hogy mi az, amit szeretnének megvalósítani, elérni az elkövetkezendő esztendőben.
Jó alkalom ez arra, hogy megértsük, az életünk alakulásához igencsak sok közünk van… A korlátainkat saját énünk szabja ki, és a saját félelmeink táplálják őket. Miközben a halogatás taktikáját választjuk, az Élet sebes iramban száguld el mellettünk…
Ne halogass egyetlen döntést, egyetlen cselekvést sem!
Táncolj a Fénnyel, merj őrült lenni, tégy valami szokatlant, tégy valami olyat, amire nagyon vágysz, de eddig nem merted megtenni, légy Te a változás maga, rázd fel a körületted lévő világot és örülj, hogy ennek a gyönyörű Teremtésnek a része vagy.”…
Egy diskurzus az életről:
” – Légy Te a változás maga! Táncolj a Fénnyel, merj őrült lenni, és légy hálás, hogy ennek a gyönyörű világnak a részese és egyben alkotója is lehetsz!
- ..merj..feladat.(én)
- ”merj őrült lenni”…”stay foolish”-ahogy Steve Jobs mondja..Ez az,ami nem könnyű….pedig milyen 1szerű…
- néha az egyszerűnek tűnő dolgok a legnehezebbek..(én)
- A nehézségük az illúzió. És az egyszerűség az igazság. Csak hát mi az illúzióvilágban élünk (még)…
- És itt lép be a félelem…
Amikor azonban megteszek – meg merek tenni – valamit, az nem azt jelenti, hogy nincs bennem félelem. Az”csak” azt jelenti, hogy én irányítok…hogy uralom…cselekszem, a félelem jelenlétének ellenére is. Nagyon n…agy kihívás valóban!
De azért lassan bele lehet edződni… És persze van olyan is, amikor az akaratom egyáltalán nem működik…akkor pedig mélyre kell menni. Lehet, hogy nagyon mélyre, de le kell menni! “
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Gyökössy Endre
“…csak azt akartam megmutatni, hogy lehet szeretni úgy is, ha nem látjuk, akit szeretünk.
“Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.” Paulo Coelho
Vannak olyan helyzetek, amelyeket csak ösztöneink fognak fel, de értelmünk nem tud rájuk magyarázatot adni.
Alexandre Dumas
Az igazi szépséget első pillantásra felismeri az ember (…). És soha nem felejti el.
Monika Feth
♥A sors akkor állít minket nagy döntések elé,mikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
Coelho, Paulo
“Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
(…)
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.”
Benjámin László
“Ami táplál az pusztít el.”
A hozzáállásod sokkal fontosabb, mint a tények!
Andrew Matthews
“Jobban tenné az ember, ha nem törődne senkivel, se gúnnyal, se bírálattal, csak a maga érzéseivel. Nem az a baj, ha rossz gazda az ember. Nem az a baj, ha megdohosodik a gabonája. Az a baj, ha nem illő életbe keveredik, mert attól a lélek dohosodik meg.”
Wass Albert
“Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni – mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot…”
“Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj, és egészet adj!”
Ady
Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél. Brecht, Bertolt
“Művem a gyermekkorból táplálkozik.Nem azért mert tetszik,hanem azért mert az hal meg bennünk a leghamarabb.Mindnyájan halott gyerekek vagyunk!”/Christian Boltanski/
A szeretet művészet: szeretni anélkül, hogy uralkodnánk, közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk, és mindvégig vele maradni. Jörg Zin
…”Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland amiből sosem kerülünk ki élve.”
”Az emberek azt hiszik, hogy birtokolnak egy elmét, pedig az elméjük az, ami fogva tartja őket.”
“Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
Arany János
“Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás.”
Márai Sándor
“Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.”
Hemingway
“Nem is tartom magamat betegnek. Én csak példátlanul összepajtáskodtam az élettel.” /Ady Endre/
A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.
És persze van olyan is, amikor az akaratom egyáltalán nem működik…akkor pedig mélyre kell menni. Lehet, hogy nagyon mélyre, de le kell menni! “
